Így, hogy az órán nem voltam, azt hiszem hiányzott vagy
egy-két magyarázat, vagy legalábbis közös fejtörés. A prezentáció érdekes, de
nagyon sűrű, és néha számomra nem volt érthető.
Azt gondolom, hogy első sorban olya személyeknek szól,
akiknek már van kapcsolata fogyatékos személyekkel, ellátó intézményekben
dolgozóknak, családoknak. Ahhoz, hogy teljesen laikusoknak szóljon, szerintem
túl tömör, és sokkal több emésztést kíván, minthogy az utcáról besétálva
valakit ez meggyőzzön. Ezt a fajta hozzáállást az ember szerintem nem tudja egy
óra alatt magáévá tenni, csak lassan, fokozatosan, ismerkedve a dologgal.
A miről szól, és mi a mögöttes üzenete közt nehezen tudok
különbséget tenni, de ami anélkül lejött nekem, hogy visszanézném újra, az az a
szemléletmódváltás volt, hogy túlféltéssel, és segíteni akarással, valamint
azzal, hogy azt gondoljuk, hogy a értelmileg akadályozott embereknek végülis
elég, ha mi foglalkozunk velük, fejlesztjük őket és "játszunk velük",
tulajdonképpen bezárjuk őket egy olyan helyzetbe, amiből nem tudnak kijönni, és
a társdalom számára tulajdonképpen legitimizáljuk, az elzártságukat, hiszen
azzal, hogy úgy teszünk, ez így a helyén van. Így nem csoda, ha a társadalom
úgy éli meg, hogy a fogyatékos személy a probléma, hiszen nem lép vele
kapcsolatba, nem ismeri, csak annyit tud, hogy mindig gondozásra szorulnak,
tehát terhet rónak a társadalom többi tagjára. A prezentáció a szociális
kapcsolatok hiányára helyezi a hangsúlyt, amit nagyjából az összes probléma
okozójának tart, s rámutat az internetes fórumok adta lehetőségekre, amelyek
valamilyen szintet kiutat jelentehtnek a fogyatékos személyek zárt világából,
egyrészt, mert számukra is lehetővé válik, hogy kommunikáljanak a
"külvilággal", és tájékozódjanak, másrészt, mert sokkal könnyebb a
világ számára megmutatni valamit a fogyatékosság jelenségéből, problémáiból,
jobban terjednek ezek az információk, és ez lehetőséget ad arra, hogy a
társadalom az új ismeretek, benyomások által érzékenyebbé váljon a témára.
A "finding guilty of crime against society/ having an
intellectual disability" párhuzamba állítása szerintem elég hatásos, és
elgondolkozta, mert ahhoz, hogy az ember összerakja, hogy mit is akarnak ezzel
kifejezni, kénytelen ténylegesen elgondolkodni a tartalmon.
Tetszik az orvosi és a szociális modellek vizuális
megjelenítése, mert sokkal kézzelfoghatóbb, és érthetőbb, mint amikor mindez
csak leírva van. Tényleg rámutat arra, hogy mutogathatunk a fogyatékos
emberekre, mint problémák, de ezen nem lehet változtatni, míg azoknak az
akadályoknak a nagy részét, amelyekkel ők szembetalálják magukat, át lehetne
hidalni, ez pedig a társadalmon múlik, rajtunk, akik azt hisszük könnyebb rájuk
mutogatni. Itt szerintem érthetőbb lett volna a social services---- social
change dia, ha csak a rajzok után következik, így egy kicsit lóg a levegőben.
A Hupikékes diát remélem valaki értelmezi, mert arra nagyon
kíváncsi vagyok, hogy mit keres ott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése