Erre a hétre egy kicsit elhagyom az univerzális tervezés témát, és helyette az akadálymentességgel kapcsolatban írok.
A Verzió Nemzetközi Enberi Jogi Filmfesztivál keretei közt megnéztem a Csigabolygó című filmet, ami egy kóreai siketvak férfi és egy testileg fogyatékos (de nem mozgáskorlátozott) nő kapcsolatát, életét, szerelmét mutatja be.
Elsőnek annyit, hogy ezt nézzétek meg, mert minden várakozást felülmúló! Az egész filmet, ne csak az előzetest, de egyenlőre itt az ízelítő:
http://vimeo.com/31821257
Amiért viszont gondoltam, hogy belefér ebbe a blogba, az az, hogy a férfi egy PACmate-en ír és olvas, és bár az nem derül ki, hogy pontosan milyen egyetemet vagy tanfolyamot végez, a filmben van egy jelenet, ahol vizsgázik, héberből (...), s a kérdéseket is ilyen formában kapja meg, s ezzel az eszközzel tud válaszolni rájuk: A PACmate-et hagyományos számítógéppel összekötve annak képernyőjén megjelenik a beírt szöveg.
Ez a film szerintem eléggé elgondolkoztató sok szempontból. Az eszközzel kapcsolatban, tényleg fantasztikus az, hogy így létre tud jönni kommunikáció a siketvak személy és környezet között, mert hiába is tudnak a feleségével az ujjaik mozgatásával kommunikálni (bár tudnám, hogy ezt pontosan hogy hívják), ez cak akkor járható út, ha a beszélgetőpartner ismeri ezt a kommunikációs eszközt, tehát amíg ez nincs meg, addig a személy szegregálódik, nem tud részt venni a közösségi életben. Így viszont nem a szokványos úton, de ki tudott bontakozni, és a filmen keresztül teljesen átjött, hogy egy elképesztően értelmes ember, akinek viszont esélye sem lett volna, hogy ennyi tudást és tapasztalatot szerezzen a világról, ha nem lett volna eszköze az olvasása.
Számomra ezen a történeten keresztül (amiben az a szép, hogy valós) maximálisan átjött az, hogy miért is vették be a WHO-s fogyatékossági definícióba a környezetet, a tevékenységet és a részvételt. Innentől kezdve a fogyatékosság, mint olyan, valóban csak skatulyának és nézőpontnak tűnik.
Nézzétek meg a filmet!
A Verzió Nemzetközi Enberi Jogi Filmfesztivál keretei közt megnéztem a Csigabolygó című filmet, ami egy kóreai siketvak férfi és egy testileg fogyatékos (de nem mozgáskorlátozott) nő kapcsolatát, életét, szerelmét mutatja be.
Elsőnek annyit, hogy ezt nézzétek meg, mert minden várakozást felülmúló! Az egész filmet, ne csak az előzetest, de egyenlőre itt az ízelítő:
http://vimeo.com/31821257
Amiért viszont gondoltam, hogy belefér ebbe a blogba, az az, hogy a férfi egy PACmate-en ír és olvas, és bár az nem derül ki, hogy pontosan milyen egyetemet vagy tanfolyamot végez, a filmben van egy jelenet, ahol vizsgázik, héberből (...), s a kérdéseket is ilyen formában kapja meg, s ezzel az eszközzel tud válaszolni rájuk: A PACmate-et hagyományos számítógéppel összekötve annak képernyőjén megjelenik a beírt szöveg.
Ez a film szerintem eléggé elgondolkoztató sok szempontból. Az eszközzel kapcsolatban, tényleg fantasztikus az, hogy így létre tud jönni kommunikáció a siketvak személy és környezet között, mert hiába is tudnak a feleségével az ujjaik mozgatásával kommunikálni (bár tudnám, hogy ezt pontosan hogy hívják), ez cak akkor járható út, ha a beszélgetőpartner ismeri ezt a kommunikációs eszközt, tehát amíg ez nincs meg, addig a személy szegregálódik, nem tud részt venni a közösségi életben. Így viszont nem a szokványos úton, de ki tudott bontakozni, és a filmen keresztül teljesen átjött, hogy egy elképesztően értelmes ember, akinek viszont esélye sem lett volna, hogy ennyi tudást és tapasztalatot szerezzen a világról, ha nem lett volna eszköze az olvasása.
Számomra ezen a történeten keresztül (amiben az a szép, hogy valós) maximálisan átjött az, hogy miért is vették be a WHO-s fogyatékossági definícióba a környezetet, a tevékenységet és a részvételt. Innentől kezdve a fogyatékosság, mint olyan, valóban csak skatulyának és nézőpontnak tűnik.
Nézzétek meg a filmet!
Luca, nagyon érdekes a témafelvetésed. Megnézem majd én is a filmet.
VálaszTörlésDe addig is: mi az, hogy testileg fogyatékos, de nem mozgáskorlátozott?? ilyen kategória nincsen. a mozgáskorlátozott nem csak azt jelenti, hogy nem tud járni...
Hű, sejtettem, hogy ez így nem állja meg a helyét... de nem tudom, hogy erre mit szabad mondani. Törpenövésű és deformált a gerince, de erre szerinte nem mondható, hogy mozgáskorlátozott. Mondható? De hát nem az....
VálaszTörlésMiért nem mondható? Miért nem az?
VálaszTörlésDe itt szerintem nem korlátozott a mozgásban, inkább csak esztétikai szempontból jelenthet ez hátrányt számára. Persze pontosan nem tudom, ezen semmi hangsúly nem volt a filmben, de semmilyen helyzetben nem tűnt úgy, hogy bármilyen mozgásban nehézsége vagy fájdalmai lettek volna, erre szerintem ugyanannyira erőltetett ráhúzni a mozgáskorlátozottság kategóriát, mint akármelyik másikat. Bár ebben az esetben talán az egész kategorizálás felesleges. Igazából azt lehetne mondani, hogy a testi strukturája sérült, csak ilyen senki nem mond, de ez mégsem ugyanaz, mint a mozgáskorlátozottság, nem?
VálaszTörlésLuca, a korlátozottság nem egyéni döntés kérdése, nem az alapján történik, hogy szerinted az-e vagy nem. Gondolom, hallgattad az Ismeretek a szomatopedagógia köréből kurzust. Ott bizonyára volt szó a mozgáskorlátozottság definiálásáról, illetve hogy kik tartoznak ebbe a körbe. Ha ezt feleleveníted, biztosan könnyebben értelmezed a kérdést. A törpenövés az egyik típusa. Nem hinném, hogy semmilyen mozgásos akadályozottság nem áll fenn, és minden mozgásos tevékenységet gond nélkül kivitelezni tud.
VálaszTörlésDe valójában a hangsúly nem is ezen van most, hanem inkább azon, hogy (leendő) gyógypedagógusként mit közvetítünk. És a megfelelő szóhasználattal is közvetítünk.
Megkérdőjelezhetjük a kategorizálás jogosságát, vagy szükségességét, de azt akkor alá kell támasztani. Nem lehet csak egyszerűen úgy dönteni, hogy ez most nem kell és kész. Ez nem az a kérdés, amiről foghatjuk magunkat és azt mondhatjuk, hogy szerintem ez nem kell, mert szerintem ez nem az. Nagy vakmerőség vagy nagy tudatlanság ilyet állítani bizonyítékok nélkül.
Jogos. Inkább a tudatlanság áll a hátterében, mint a vakmerőség. Úgy rémlett, hogy van erre azért egy másik kategória, ha nem is úgy hívják, hogy testi fogyatékosság. Mert a WHO def. alapján, amiről mindig minden kapcsán beszélünk, szerintem annyira nem logikus, hogy mozgáskorlátozottnak kéne nevezni. De téby, hogy ha ez a kategória van, akkor ez van....
VálaszTörlésViszont ennek kapcsán az jutott eszembe, hogy létre lehetne hozni egy olyan blogot a tanakos csapattal, ha a többieknek is van kedve, ahova mindenki a nem értett, nem elfogadott kérdéseit, vagy érdekességeket, amik talán másokat is érdekelnek bedobhatja a közösbe. Én egyre több ilyenbe ütközöm, hátha a többiek is, és lehetne ezekről kötetlen formában beszélgetni és vitázni, mert nehéz úgy elfogadni dolgokat, amíg nem értjük, vagy nem értünk egyet vele. Jövő héten ezt felvetem az órán a többeiknek is, mert erre a blog tényleg alkalmas lenne, és szerintem hiányzik egy ilyen fórum az oktatásból.
Rendben. Lássuk, hogy a többiek mit szólnak hozzá.
VálaszTörlés