A könyvtáros néni valamint a meglepő kérdőíves féleredmények

Erre a versre bukkantam ma, aminek az utolsó néhány sora igen jól szemlélteti a digitális bennszülöttek és a bevándorlók, vagy még csak be sem vándorlók közti szakadékot, és gondolkodásbeli különbséget.

A könyvtáros néni

Esik eső, focizni most sajna nem lehet.
Megnézem a könyvtárat, a legtutibb helyet.
Viki néni behavazva, de azért örül.
Ki se látszik kontya már a könyvkupac mögül.
Leltár szakadt a nyakába, rémes egy dolog.
Ennyi könyvet megszámolni még én sem tudok.
Létrát mászni fáj a lába, inkább lent marad.
Csórikámnak feje szédül, ő csak adogat.
Közben azért töltögeti üres fejemet.
Sőt, lexikont emelgetve gyúrni is lehet.
Katalóguscédulát is rendezgetek én.
Pecsételek helyette, hisz, nem bírja szegény.
Van egy titkos leltárkönyve, sárga pergamen.
Megrágta már az egér is, szinte tönkrement.
Vastag tudós könyvek sora, benne sok adat.
Na, ezen eligazodni nem kis feladat.
Fejből idéz minden verset, könnyen megy neki.
Ciki, hogy a Madám Cvikkert mégsem ismeri.
Minek ez a sok lexikon, meg is kérdezem,
hiszen minden fontos dolog fent van a neten.
Böngészni hát megtanítom a szegény butát.
(Hisz) Viki néni nem látott még Wikipédiát.
                                   (Békés Márta)

Ennek a kérdőíveink eddigi állása egyenlőre ellentmondani látszik. Meglepő (vagy nem meglepő) módon azt mutatja, hogy az összes pedagógus, legyen az fiatal vagy idős, városi vagy falusi,  az IKT eszközök tárházát alkalmazza a tanításban. Meglátjuk merre mozdul a továbbikaban ez a tendencia, kicsit gyanús, hogy akik úgy érezték, hogy nem annyira jártasak ebben a témában, azok inkább nem töltötték ki a kérdőívet, mert ez annyira azért nem tűnik reálisnak, már ha a saját gimnáziumi éveimből indulok ki, ami annyira azért nem volt régen, bár tény, hogy ez a pár év biztosan számított az IKT eszközök elterjedésében. No de ennyit? 

Részletek hamarosan....