2012. október 29., hétfő

Digitálisak vagyunk-e eléggé ahhoz, hogy digitálisak legyünk a magyar iskolákban?

Felvetődött bennem az a kérdés, hogy én tudnék-e érdekes, modern és univerzálisan tervezett órát tartani digitális eszközök nélkül. Gondolkodás után arra jutottam, hogy lehet, de nagyon nehezen. Folyton előjön az állandó vitatéma arról, hogy mindenféleképpen kellenek-e a digitális eszközök a tanításba vagy sem. Jelenleg én arra jutottam, hogy igen. Lehet, hogy fantáziátlannak fogok tűnni, de például saját hétköznapi szokásaim miatt is azt mondom, hogy kellenek. A tanításaink során egy órám sem maradhatott valamiféle digitális tartalom nélkül. Ha egy órát elkezdtem megtervezni, mindjárt jött az a késztetés, hogy "de legalább egy ppt-t csinálni kell!". Egyszerűen úgy vélem, a diákokat felrázza, ösztönzi például a számítógép használata az órán, mert egy olyan területet vonunk be az oktatásba, ahol otthon vannak, ismerős mezőre lépve pedig mindig biztonságosabban érezzük magunkat. Megtapasztaltam azt, hogy szívesen használom a számítógépet, a projektort, és örülök annak, hogy olyan osztályban taníthattunk, ahol ezek a rendelkezésünkre álltak. 
Anyukámmal ötleteltem a minap egy iskolai egy napos projekt kapcsán. Az iskola diákjainak egy egész napot kellett azzal eltölteniük, hogy a múlt, jelen, jövő közlekedéséről, és járműveiről beszélgetnek, tanulnak, továbbá a nap végén hulladékból megépítenek egy saját maguk által tervezett fantáziajárművet. Az osztályfőnökök csak egy vezérfonalt kaptak a lebonyolításhoz és maguknak kellett megtervezniük az órákat. Elkezdtem anyagot gyűjteni anyukámnak, mikor rájöttem, hogy a termükben se projektor, se interaktív tábla, se számítógépek nincsenek. Így az összes youtube videó feleslegesnek bizonyult, a sok jó ötletemmel együtt. 
Úgy gondolom, hogy azok a pedagógusok, akik számára nem elérhető a digitális technika minden órán, nem használhatják akármikor a technika vívmányit nehéz helyzetbe kerülnek, ha univerzálisan akarnak tervezni és minden diák igényeihez igazodni. 
Kérdésem lenne ezek után, hogy mennyi iskolában. mennyi tanteremben van olyan IKT eszköz, amit az egyetemes tervezéshez tudnak felhasználni? Félreértés ne essék, természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy csak is, kizárólag a digitális eszközökön áll vagy bukik az univerzális tervezés, de például ebben a videóban is 5-ből 4 darab módszertani változat, valamilyen digitális eszközt feltételez. Tehát nagyon hasznosnak tartom, sőt elengethetetlennek találom az univerzális tervezést az oktatásban, de azoktól a tanároktól hogyan várjuk el, hogy alkalmazzák, ha nincsenek hozzá eszközök? Magyarországon pedig, sajnos nagyon sok helyen nincsenek meg, ha pedig van interaktívtábla például, akkor azt sokszor egy alig használt teremben tartják, nehogy baja essen. Keresgéltem, és találtam persze pályázatokat, ahol különböző úton-módon juthatnak az iskolák eszközökhöz, de még támogatással sem teljes a lefedettség. Érdekes, hogy ez a pályáza egyenesen úgy hirdeti magát, mint TIOP 1.1.1/07/1 pályázat Intelligens Iskola. Ez már úgy hangzik, mintha az az iskola nem lenne intelligens, ahol nincsen projektor vagy notebook. Mondhatjuk ezt így tényleg?      
Ezidáig, a kurzusból adódóan, szinte csak IKT eszközökra koncentráltunk az univerzális tervezés témakörben. Érdemes lenne azon ötletelnünk, elgondolkodnunk, hogy milyen más opciók vannak a digitális lehetőségeken kívül arra, hogy az UDL-t alkalmazzuk a tanításban, hiszen akármennyire is eszenciálisak, nem minding állnak rendelkezésre infokommunikációs eszközök. Bár meglátásom szerint, nem kell 10 vagy esetleg 20 évnél tovább várni arra, hogy bármit is digitális eszközök használata nélkül kelljen elkézpelnünk.

2012. október 28., vasárnap

Személyes tapasztalat

Klinikai gyakorlatom során minden alkalommal jártam ebben a negyedik osztályban melyről most említést teszek. Az osztályban sokan vannak (25 gyerek). Rendszeresen a természetismeret órákat látogatom, ahol külön foglalkozom, foglalkozunk és könnyített feladatokat oldunk meg 2-3 gyermekkel (ők az SNI-sek az osztályban). 
A tanárnő frontálisan tartja az óráit, ami szerintem a folytonos káosz és fejetlenség egyik fő oka. Ezeken az órákon ha csak ülök és próbálok kicsit odafigyelni a tanárra, akkor sem megy mert annyira zavaró a légkör ami kialakul, és óra elejétől fennáll. Elképzelni sem tudom, hogy azok a gyerekek akik generálják ezt a hangulatot bármit is képesek megtanulni, megjegyezni ezeken az órákon.
Múlt héten változott a felállás olyan mértékben, hogy egy másik teremben volt az óra, középpontjában egy interaktív táblával! Érdekes, hogy a heteken át tartó folyamatos hangzavart, káoszt mennyire megváltoztatta ez az eszköz. Nem kellett fegyelmezni, mindenki kis angyallá vált, csakis azért, hogy használhassa a táblát, ő oldhasson meg rajta feladatot. Mindenkit tökéletesen lekötött az ebben a formában történő tananyag átismétlése, szemben a táblára felírom a káposzta és sárgarépa részeit és közben ordítsatok de írjátok is le a füzetbe. A tanár mintegy tekintélyt is nyert azzal ami a kezében volt ezen az órán, az interaktív táblával! Valamint az SNI-s gyerekek bevonása is megtörtént itt! Amit nagyon jó volt látni, hogy nem csak úgy vannak az osztályban mint egy kis elszigetelt réteg, hanem igenis, ők is az osztály részei. Persze megértem, hogy mivel csak egy interaktív tábla van az iskolában, mindenkinek ezen kell osztoznia. Viszont úgy gondolom, a tanárnak hatékonyabb lenne a munkája ha többet használhatná, illetve hasonló, helyettesítő (már ha van olyan) megoldásokon törné a fejét. De a gyerekek motivációját mindenképp tudná vele fokozni, ha hetente, kéthetente rendszeresen mennének és ilyen formában lenne megszervezve a tanóra.

2012. október 26., péntek

UDL pontosítsunk!

UDL = Universal Design for Learning = egyetemes tervezés a tanításban

A UDL olyan új elveket vezet be a tanítás folyamatába, leginkább a tervezés idejére vonatkozva, amelyek minden tanuló egyéniség számára egyenlő esélyeket biztosítanak. Ezeket az elveket alkalmazva az oktatási célok és módszerek olyan irányokba változtathatóak, amelyek lehetőséget adnak a rugalmas tanulásszervezésre és az egyéni különbségek figyelembe vételére.
Annak, aki akár már rövid időt is eltöltött egy tanuló/gyerek csoporttal, biztosan nem nehéz belátni, hogy az egyének  képességprofilját egy igen szórt skálán lehetne ábrázolni. Különböző képességek mentén alakulnak ki az erősségek és a gyengeségek, ami egy  - szinte rémisztően - sokszínű világot alkot.
A tanuláshoz is mindenki különböző képességekkel, igényekkel, érdeklődéssel viszonyul, amely különbözőségeket a jelen rendszer nem igazán képes megfelelően kezelni.
Neurológusok vizsgálatai szerint ez a különbözőség az agyi struktúrákban is jól megfigyelhető. Annyira nem hasonlít egymásra két struktúra, mint két ujjlenyomat, vagy két DNS. Például ahogy mondjuk a testvérünkkel is sok dologban hasonlítunk, mégsem lehet az, hogy egy embernek kezeljenek bennünket, mert az úgy egyszerűbb. Minket a különbözőségek tesznek egyénné, egyéniséggé. És így van ez a tanítás - tanulás folyamatában is. Azonos feladatok, azonos célok, azonos számonkérés. A tanulók azonban nem azonosak, sőt, két egyformát sem lehet találni, sőt még egy olyan tanulót sem lehet találni, aki az összes elvárásnak megfelelne. Akkor hol vannak az egyéniségek?
Az UDL rendszerében azonban pont az egyéniségek kapnak kiemelt szerepet azzal, hogy a pedagógus képes lesz úgy megtervezni a tanítási folyamatot, hogy a lehető legjobban odafigyeljen az egyéni igényekre.

2012. október 23., kedd

Hát így. Vagy?

Érdekes azért, hogy az ember amennyire sokat használja az IKT eszközöket, annyira ki is van szolgáltatva nekik, és teljesen meglőve érzi magát, ha valami éppen nem működik.
Az elmúlt pár napban rendszeresen elment a netem, a laptop tapipadja egész mást csinált, mint amit szerettem volna, és ma azért, hogy kinyomtassak ötoldalnyi fejlesztési tervet, át kellett verekednem magam Jobbikos és Fideszes lelkes emberek ezrein, hogy eljussak az egyetlen, a forradalom napján is nyitvatartó nyomtatós helyre. Tulajdonképpen, ha kézzel írtam volna, körülbelül harmad annyi idő alatt kész lettem volna mindennel. Jó lenne, ha az ember nem lenne mindig keretek közé szorítva (önmaga által is), hanem választhatná az adott helyzetben egyszerűbb megoldást. A legtöbb esetben nagyon hasznos, de néha csak gátol, nem visz előrébb, csak a társadalmi elvárások miatt rá van kényszerülve az ember. Végülis miért ne adhatnék le kézzel írott beadandót, ha a tartalma ugyanaz, és éppen egyszerűbb.

Bennem sajnos még mindig ellenérzés van a témával kapcsolatban, mert hiába látom sok esetben hasznosnak a digitális eszközök használatát az oktatásban, mérfőldekkel szimpatikusabb az összes alternatív pedagógiai irányzat, ahol a személyiségek vannak a központban. És sokkal szívesebben vinnék el egy köteg gyereket kirándulni, mint ültetném őket a gépek elé. (Még ha ez a példa kissé banális is.) Biztos, hogy fejleszti a kreatív gondolkodást a számítógépes tanulás is, de az nem ugyanaz a kreativitás, mint amikor az ember mondjuk fest, vagy énekel, vagy táncol, vagy vagy vagy. Nekem ez annyira személytelen. Örülnék, ha valaki megcáfolna, mert ha közelebb kerülne hozzám, akkor könnyebben menne a blogolás a témában.

2012. október 21., vasárnap

A hét terméke

A kérdőívünk magja megvan. Még lehet, hogy végigrágjuk a kérdéseket párszor, és rendesen végiggondoljuk, hogy a számunkra minden fontos információra rákérdeztünk benne. 
Felmerült (Vera által) metaforás jellegű kérdés, melyet én nagyon preferálok, és ezúton is felkérem kis csoportom tagjait, hogy kerüljön be ilyen a kérdőívünkbe. 
Azért lenne fontos, hogy véglegesítsük a munkánk ezen részét, mert ezt követően én vállaltam, hogy még egyszer és utoljára elkövetem a kérőív megszerkesztését, hogy végre a megfelelő sorrendben jelenjenek meg a kérdések mind az űrlapon, mind pedig az idővonalon (ugye ezeknek a sorrendeknek fontos a szerepe, majd a kiértékelésnél!)
A másik nagy esemény a brossúra létrehozása a héten. Ugyan, azon is akadnak még kisebb-nagyobb igazítások, de a nagyja készen van, mivel szünet után vinnünk kell magunkkal az óránkra (november 5). Hogy mi is ez a brossúra pontosan? 
Olyan brossúra megalkotása a feladatunk, melyben egy kiválasztott célközönség számára, a mi esetünkben többségi pedagógusok számára, kell:
  • röviden, 
  • tömören, 
  • érdekesen, 
  • figyelemfelkeltően,
bemutatnunk a témánkat (Univerzális tervezés az oktatásban). 
Célunk ezzel a brossúrával érdeklődésük felkeltése, a témában való jártasságuk növelése, esetleg az igény arra, hogy még többet megtudjanak a témában, és buzdítsuk őket arra, hogy használják munkájuk során: igenis TERVEZZENEK UNIVERZÁLISAN!!!
A Vera által előzőekben bemutatott brossúra készítő honlapot használtuk: http://www.mybrochuremaker.com/
Nagyon jó ez a szerkesztő program, tényleg gyors és könnyen megtanulható, használható. 
Ezennel én is ajánlom mindenki figyelmébe!

Haladunk

Még a pár napos szünet előtt összeültünk, hogy megtervezzük a brossúránkat. Én nagyon meg voltam elégedve a feladattartássunkkal, az összeszedettsgünkkel, és a motivációnk is megfelelő volt. Természetesen lesz még mit javítani, nem árt még egy kis átgondolás, de megint sikerült egy feladat elvégzése okán még jobban összegyúrni az univerzális tervezésről eddig megszerzett információhalmazt. 
Különösen jónak találtam a mostani együtt munkálkodásunkkor, hogy mindannyian aktívak voltunk és nem volt ítélkező a légkör sem. 
Keresgélni kezdtem a csoportmunkával kapcsolatban a neten és ez a youtube videó eszembejutatta, miért is érezhettem jobban magamat a borossúra gyártáskor. Mikor ötletelünk sokat segíthet az effektivitás növelésében, ha nem a hétköznapok szürke munkakörnyezetében maradunk. Az eddig eltelt alkalmakkor minden esetben az egyetem épületében gyűltünk össze, mikor a projekttel kellett foglalkoznunk. Természetesen ennek objektív oka van, hiszen legtöbbször két óra közötti, hosszabb szüeneteinkben legkönnyebb az összes csoporttagot egy időben és egy helyre összeszedni. Úgy gondolom, hogy a későbbiekben ezt a tapasztalatot figyelembe kell vennünk. Ha időbeosztásunk engedi, akkor egy olyan helyet kellene keresnünk a közös projekt tevékenységekhez, ami mindenkinek megfelelő, továbbá adhat egy kicsi plusszt a munkához azzal, hogy nem a megszokott Bárczi Hallgatozó.

2012. október 17., szerda

Digitális pedagógia 2.

Az előző bejegyzésem a digitális taneszközök fajtáinál maradt abba, így most onnan folytatnám az ismertetőt.

2. A gép milyen szerepet tölt be az oktatási folyamatba (TAYOR 1980; SLAVIN 1989; KULIK 1994 -alapján)
Több hasznos funkciót is ellát, ezek az alábbiak:

  • "házitanár" (tutor szerepben van)
  • bemutatja a tananyagot, majd kérdez
  • értékeli a válaszokat
  • válaszok minősége alapján új tananyagot ad/gyakoroltat
  • dokumentálja a diák haladását
  • segédeszköz (tool)
  • mérőeszköz
  • szimuláció (kísérleti eszköz)
  • "edutainment" tananyaghoz kapcsolódó vagy jutalmazó játékok
  • tanuló (tutee)
  • diák programoz
  • maga állítja be a tanulási környezetet
  • átalakítja a meglévő eszközt
  • adott problémára programot készít
  • oktatásszervező (manager)
  • felméri a tanuló meglévő tudását/igényeit
  • kiválasztja a tananyagot, vizsga feladatot ill. információs forrást
  • vizsgáztat és visszajelez
  • nyilvántartja a haladást, összeméri a tanulókat/osztályokat
Jelen esetben a fenti pontokban sok sok pozitív dolog van felsorolva, de úgy gondolom, hogy emellett negatív oldalai is lehetnek. Például:
  • ha nincsenek pályázatot kis iskolák nem engedhetik meg, hogy több gép legyen repertoárjukban (remélem ez mondjuk már nem túl gyakori a XXI-ik században) egy egész osztály ül egy darab számítógép előtt.
  • akkor hatékony, hogyha minden gyerek külön gépen dolgozhat vagy legalábbis kiscsoportban (itt is a darabszám a lényeg)
  • mivel egy elektronikus használati eszközről beszélünk elromolhat
  • a számítógép előtti munka hosszabb idő után monotonná válhat, jól esik felállni mellőle, mozogni kicsit
  • ha túl sokat használjuk ronthatja a szemet
Érdekes vizsgálati eredmények 189 számítógéppel segített tanítási és tanulási projekt eredményességvizsgálatának kapcsán (KULIK 1994; BAKER et al., 1997) 1997-ből:
Tanuló és a számítógép viszonya:
  • diákok jobban tanulnak ÚIKT környezetben, hatás mértéke: 0,28 - 0,57.
  • tanulás kevesebb idő alatt hoz azonos eredményt (középiskola 34%, felsőoktatás: 24% időmegtakarítás)
  • nagyobb kedvvel dolgoznak a diákok (motivációs szint emelkedése 28%)
  • javul a számítógéphez való viszony, ha tanulási segédeszközként használják (34%-kal)
  • nem minden tantárgy eredményei javíthatók, nincs jelentős javulás (matek, töri/társadalmi ismeretek tárgyaknál)
  • segíti a tantárgyi integrációt (természettudomány)
Tanárok és a számítógépek viszonya, problematikusabb:
   - 3 típust különböztetünk meg
  1. "kezdő felhasználó" - számítógépet új szemléltetőeszköznek tekinti
  2. "haladó felhasználó" - digitális taneszközök lehetőségeit ismerő és kiaknázó
  3. "profi felhasználó" - taneszközök önálló fejlesztésére is vállalkozó (GERHART, HERMAN et al. 1994)
Számomra érdekesek voltak ezek, a besorolások és vizsgálati eredmények. Kíváncsi lennék rá, hogy ma majdnem 20 év elteltével milyen adatokat találnánk. Sajnos erre vonatkozó cikket még nem találtam, de ha fogok akkor a következő írásomban mindenképpen kitérek rá.


Azért írtam erről a témáról és örültem ennek a cikknek mert a projektünkben a kérdőív kérdései sokban kapcsolódik ide.



használt cikkem itt is: (Kárpáti Andrea - Digitális pedagógia, Új Pedagógiai Szemle 1999/04)

2012. október 14., vasárnap

Interaktív tábla az osztálytermekben

A következő diasort a slideshare-en találtam, és az érdekesebb részeket tervezem ide pontokba szedni.
http://www.slideshare.net/mmo2009/interaktv-tbla-az-osztlyteremekben
Egy Debrecenben készült kutatás eredményeit mutatja be, és főleg az ott megkérdezett tanárok digitális táblahasználatra való szokásait és véleményeit, valamint az egyik iskola IKT-s eszközökkel való felszereltségét mutatja be. A diasor második felébe képek segítségével bemutat egy pár jó gyakorlatot arra, hogy milyen digitális táblás feladatokkal lehet adott tananyagokat jól feldolgozni.
  • Észak- Amerikában a 270000 iskolából 259000 rendelkezik digitális táblábal, ami 95-96%- ot jelent.
  • Magyarországon több, mint 6000 digitális táblát értékesítettek. (Kíváncsi vagyok mennyit használnak ezek közül...)
  • Tanári vélemények a digitális tábláról: 32% szerint mindig sok időt vesz igénybe a felkészülés az órára, 59% szerint eleinte sok időt vesz igénybe, de egyre kevesebbet, és megkönnyíti az órát, és 6% mondja azt, hogy nem sok idő, míg felkészül a digitális táblás órára.
  • Előnyei: motiváció felkeltése, szemléletesség, csoportmunkához, projektmunkához alkalmas, interaktív, több érzékszervi csatornát bevon, figyelmet fenntart, játékos, kreatív tartalmak
  • Negatív vélemények: leszoktat az otthoni tanulásról, időigényes, drága, nem késztet jegyzetelésre, elvont tartalmak képi megjelenítése rossz irányba terelheti a gondolkodást, nem több, mint "gyere ki és írd be" (mondjuk ő még biztos nem túl jártas a dologban...)

(Ki tudja, hogy hogyan lehet a blogbejegyzésnél a felsorolásokat több szintben rendezni? Úgy, hogy az adott felsoroláson belül is lehessen létrehozni mégjobban jobbra beugró pontokat. Kisség átláthatóbb lenne.... Köszi a segítséget!)

Digitális pedagógia

A számítógép robbanásszerűen lépett be a mindennapjainkba és hasonlóan nagy rejtélyekkel került be az iskola falai közé. Sajnálatos, hogy ezt a váratlan megérkezést nem készítették elő jobban a tanárok körében. Ebből adódik az is, hogy nagyon sokan szakértelem hiányában, nagy nyűggel próbálnak a számítógépekkel egyről a kettőre jutni (ma is így van). Lényeges pozitívum, hogy színessé tudják varázsolni a tanórát, de természetesen csak akkor, ha egy megfelelő munkaformában (csoportos, páros munkában) dolgoznak a tanulók, mely megkövetel egyfajta önállóságot tőlük. A számítógépes környezetet sokáig informatika vagy információtechnika néven emlegették, de ma már új névhasználat van a köztudatban (New Information and Communication Technology - NICT) vagyis Új Információs és Kommunikációs Technikák (ÚIKT). 
Új tananyagokat és oktatási módszereket is hozott magával a számítógép. De mivel a gép érkezett először nem az általa használható dolgok így sok kísérletezés előzte meg ezt az időszakot.
Most a digitális taneszközök fajtáiról ejtenék pár szót, mivel számomra is érdekes, mennyiféle felosztás jelenik meg. Valószínűleg ismerjük őket, csak az elnevezések újak:

1. Tananyagok fajtái (ANDERSEN 1997; COLLIS 1996)
  • mechanikus begyakoroltató feladatok ellenőrzéssel („drill-and-practice”)
  • oktatási segédlet, magyarázatokkal (tutorial)
  • interaktív információs rendszer (multimedia dialogue system)
  • oktatásszervező programok (management)
2.  A gép szerepe az oktatási folyamatban (TAYOR 1980; SLAVIN 1989; KULIK 1994)
 ... folyt. köv

használt cikk: (Kárpáti Andrea - Digitális pedagógia, Új Pedagógiai Szemle 1999/04)

DIY - Let's create a brochure!

Most élőben végig követem, míg kipróbálom a http://www.mybrochuremaker.com/ URL-en található brossúra teremtő dolgot.
Természetesen, nem a végleges anyagot fogom most elkészíteni, de remélem, hogy sikerül valami értékelhető dolognak kiforrnia magát.

Téma: Univerzális tervezés
Célcsoport: Többségi pedagógusok


  1. Step: Persze regisztrálni kell az oldalon, de nem kell megijedni, mert van ingyenes felhasználási lehetőséget ígérő opció. Én az "Educational Use Only" lehetőséget választottam. Lássuk!
  2. Step: Sikerült a regisztráció, persze máris jön a confirmation üzenet, de ezek után már azonnal kezetét veheti a tervezés.
  3. Step: Válassz nevet a brossúrádnak: "Univerzális tervezés"
  4. Step: Válassz egy neked szimpatikus formátumot. Lehetőség van 1, 3 vagy 4 oladlas minta kiválasztására. Meg lehet nézni a "See details" opcióra kattinta, hogy milyen paraméterekkel fog majd rendelkezni a választott minta, ha végezetül kinyomtatjuk. Én az elsőként felajánlott 3 oldalas formátumot választottam.
  5. Step: Most kezd bonyolódni a szerkesztés. Jobb oldalon látható "theme layout"-okból kell először választanunk. Az én választásom az előnézegető alapján, természetesen a "Child care - Bubbles and dots theme"-re esett. 
  6. Step: Ezután kiválaszthatjuk, hogy a belő, vagy a külső oldalakkal akarunk-e dolgozni.
  7. Step: A belső oldalon lehetőségünk van kicserélni a képeket, szöveges részeket beilleszteni és szerkeszteni. A szerkesztőfelület csak nagyon alap beállításokat enged, de ha előre megszínezett, összehangolt képeket teszünk bele, akkor nem probléma. A szövegszerkesztőnél kevés betűtípus közül választhatunk, amik bár szépek, de mind különböző kombinációkban preferálják az ékezetes betűket, ami kicsit megnehezíti a fogalmazást. Próbaként két képet kicseréltem, és szöveget is az előre megadott szövegdobozokba.
  8. Step: A külső felületen is kicseréltem a képeket, szöveget írtam be.
  9. Step: Ha megelégedtünk a munkánkkal, akkor már nyomhatjuk is a "Save" gombot. Az elmentett projectjeinket bármikor újraszerkeszthetjük.
  10. Step: Végezetül menjünk a "Print" opcióra. Miután sokszor visszautasítottuk a prémium szolgáltatásokat, lehetőségünk nyílik letölteni a munkánk gyümölcsét pdf formátumban.


Borító és hátlap: 


Belső oldalak:     



Összességében, nekem tetszett ez a brossúra szerkesztő program. Elég gyorsan lehet vele látványos dolgokat elérni. Bár ingyenes használatnál meg van kötve a kezünk és a fantáziánk, de egy dekoratív és instant megoldást kapunk cserébe.
Az javaslom, hogy mindenesetre érdemes még kutakodni a neten, hátha talál az ember egy jobb felhasználást is a témában.

ET és tanulás

Úgy érzem sikerült megalapozni a tudásunkat az egyetemes tervezéssel kapcsolatosan, és stabil alapokkal könnyebb talán egy új irányba indulni a témával. Egészen pontosan, hogy hol és hogyan lehet jelen mindez egy gyógypedagógus, pedagógus munkája során. A tapasztalatok azt mutatják, a tanítás folyamatában is szükség van az egyetemes tervezésre.
Álljon itt egy videó, egy példa, ami bizonyítja, hogy a tanítás sikere nem a mennyiségben, hanem a minőségben rejlik.



2012. október 11., csütörtök

ET alapozó II.

A téma folytatásaként most a tervezési koncepciók alakulásáról írnék. Hogyha lemaradtatok a gondolatmenetben, az előző részletet itt olvashatjátok újra.

A mindenkori felhasználó igényeit nagyban befolyásolja kultúrája, országa helyzete, így ezek változása az igények szükségszerű változását idézik elő.
Ha megvizsgáljuk az 1970-es évek előtti tervezési koncepciókat, egy implicit, zárt tervezési rendszert figyelhetünk meg. Ez azt jelenti, hogy a több mint 40 évvel ezelőtti használati tárgyak, épületek, koncepciók kiindulópontja egy átlagos képességekkel bíró ember volt. Átlagos testmagasságot, átlagos súlyt, átlagos erőt, átlagos értelmi szintet, átlagos képességeket, mindenből átlagos értéket számolva igyekeztek egy szabványt meghatározni. Nem nehéz belátni, hogy nincs olyan ember a világon, aki az összes átlagnak megfelelne, vagyis tulajdonképpen az ez időszakban tervezett tárgyak, épületek...stb. pont azt a  nagyon hangzatos célt nem érték el, hogy minden felhasználónak jó legyen.
A '70-es évek elejétől azonban megjelent az akadálymentesítés eszméje, amelynek fő támogatója a társadalmi integrációt támogató koncepciók kialakulása volt. A kiindulópont áttevődött az akadálymentesítésre, ami a különleges igények előre törekvését eredményezte. Így némileg sikerült elérni, hogy a használók/felhasználók köre bővüljön, és bizonyos esetekben a többi felhasználó számára is kényelmesebb megoldások születtek.Ezt az időszakot nevezhetnénk a segédeszközök korának is, hiszen a már meglévő eszközök, építmények átalakítása, adaptációja történt külön, speciális tervek alkalmazásával. Ez tehát továbbra sem jelentette az integrált, hanem csupán a kiegészítőmegoldásokat. Gondoljunk például a külön bejáratokra, a lépcsőkorlátra szerelt liftekre, vagy a "vakbarát" honlap verziókra.
A hibák felismerését és orvosolását egy újabb koncepció bevezetésével igyekeztek elősegíteni. Az 1990-es évektől kezdődően a tervezési folyamatok során egyre inkább az egyetemes tervezés eszméje nyert létjogosultságot. Az új fogalmat, elnevezést az EIDD Stockholmi nyilatkozata alapján használhatjuk. A koncepció kiindulópontja az emberi különbségekre való fókuszálásra tevődött. Itt már nem akadálymentesítésről, hanem az akadályok megelőzéséről, preventív gondolkodásmódról beszélünk. Az egyetemes tervezés célja, hogy olyan termékek kerüljenek a felhasználókhoz, amelyek a különböző szituációkban, élethelyzetekben is a lehető legjobban megállják a helyüket. Emellett fontos szempont még, hogy ne legyen költséges, stigmatizáló, esztétikailag megkérdőjelezhető. Összefoglalva, a három legfőbb kritérium, hogy (1) a tervezéskor a lehető legtöbb használó figyelembe legyen véve, hogy (2) maximálisan flexibilis, azaz egyénre szabható legyen, és hogy (3) a már meglévő egyéni segédeszközökkel összeilleszthető, kompatibilis legyen. Mindezek a fenntartható fejlődést is elősegítő stratégiává alakulnak.

Az alapozó képzésnek ezennel vége, remélem sikerült megérteni, mi is az egyetemes tervezés lényege, miért fontos ez mindannyiunk számára.

A bejegyzés, hasonlóan az előző részhez, Pandula András:Az egyetemes tervezés eszméje című munkája alapján készült.

2012. október 9., kedd

Kérdőív

Mint előzőekben említettem, ez a hét számomra, a kérdőívezés módszerének közelebbi megismerésével, valamint a kérdőív kérdéseinek összeválogatásával, megvitatásával fog telni.
A könyvtárból megpróbáltuk kivenni Falus Iván és Ollé János - Az empirikus kutatások gyakorlata című könyvét mivel mindenképpen szeretnénk átböngészni belőle a kérdőívkészítés módszertanát, hogy teljes mértékben hitelesen hozhassuk létre kérdőívünket.
Technikai okok miatt nem sikerült jelenleg a könyvhöz jutnunk, így a Goggle Tudós segítségével kerestem idevágó írásokat, cikkeket.
Konkrétumokat sajnos kevés sikerrel találtam, ugyanis nem témába vágóak a találataim és inkább egy konkrét kutatást mutatnak be melyben kérdőívet használtak.
Viszont a mi kérdőívünkkel:
 - Célunk, hogy a feltett hipotézisünket megerősítsük!! (vagy elvessük.)
 - Tényszerű adatokból minél több információt szerezzünk a témában (univerzális tervezés - IKT eszközök)
 - Strukturált adatgyűjtésről beszélünk, mivel előre meghatározzuk, hogy mire vonatkozik a kérdőív.
 - Törekednünk kell arra, hogy megfelelő megbízhatóságú eredményt tudjunk begyűjteni ebben fontos a-> célcsoport választásunk (többségi pedagógusok).
Összeállításakor több hibaforrásra is figyelnünk kell például:
- Nem megfelelő (odaillő) nyelvezettel írjuk meg kérdéseinket
- Értelmezési különbségek (egyértelműségre szorítkozni, félreértések kerülése)


2012. október 8., hétfő

Ped 2.0 és egyebek

Most többek között Lévai Dóra prezentációit nézegettem: 


Sok gondolat fogalmazódott meg bennem, nem feltétlen összefüggő, és logikus sorrendben, de egyre több olyan anyagba botlok, ami visszacsatolást jelent számomra azzal kapcsolatban, amit az kurzuson veszünk. 
A projektünkbe tervezett kérdőívek pedagógusokat céloznak meg, akiktől szeretnénk valamilyen reakciót, véleményt, élménybeszámolót kapni arról, hogy mit is gondolnak a UDL-ről, valamint ismerik-e az IKT eszközöket. Kellő hangsúlyt kell majd fektetnünk arra, hogy megtudjuk a pedagógusok milyen arányban, milyen fokú szakrételemmel használják az általuk ismert digitális eszközöket. Hiszen attól még, hogy van a teremben IKT eszköz, addig még nem válik a pedagógusból "2.0 verzió", míg nem használja azokat a gyakorlatban, kellő hitelességgel. Tehát, semmiképp sem csupán a deklaratív tudásra kell összepontosítani, hanem a procedurálisra is!
Érdemes lenne esetleg az online közösségi oldalakra is utalni minimális fokban a kérdőívekben, hiszen jobban belegondolva ez is lehet UDL-es eszköz. Lévai Dóra és Tóth-Mózer Szilvia 2011-es Facebook kutatása alapján a megkérdezettek 40 százaléka használja oktatáshoz kapcsolódóan a közösségi oldalt, ami számomra meglepő információ volt, mivel alacsonyabbra saccoltam volna ezt a százalékos értéket. Minden esetre valóban hasznosnak bizonyulhat a digitális bennszülötteket saját területükön megkörnyékezni. Több problémába is ütközhet ez, mint például, a személyes tartalmak megosztásának vagy nem megosztásának kérdése a tanár-diák kapcsolatban. Viszont, úgy gondolom a pedagógus hitelességét nagy mértékben fokozhatja, ha hajlandó az internetes kapcsolatépítésre diákjaival. 
A kutatásban említetteken kívül, meglátásom szerint, a következőkre használhatja még a pedagógus a facebookot:
  • osztály kapcsolatrendszerének megfigyelése, feltérképezése, pl. a peremhelyzetű diákok felismerése
  • verbális kommunikációban nehezen megfogalmazható témákról a diák egy üzenetben könnyebben megnyílhat
  • kapcsolattartás megkönnyítése a szülőkkel

2012. október 7., vasárnap

ET alapozó I.

Kicsit kutatva a témában rájöttem, hogy az univerzális tervezés (ahogy mi használjuk) a magyar szakirodalomban  egyetemes tervezésként használatos. (És így rákeresve már jóval több hasznos anyagot "dob ki a gép".)
Most Pandula András Az egyetemes tervezés eszméje című munkája alapján készítettem ezt az összefoglalás részletet, amely folytatását egy következő bejegyzésben tervezem.

Az 1950-es években Svédországban és az északi országokban háztartáskutatások, ergonómiai kutatások, háztartáskutató intézetek jöttek létre annak érdekében, hogy az épített környezet újragondolásával, javításával az életminőség egy magasabb szintet mutasson. Mindezek alapja egy igen erős szociálpolitikai nézet volt, amely a 60' évekre a társadalom mindenkinek koncepciót fogalmazta meg, melynek célja az egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása volt.
Hamarosan világszerte egyre inkább teret nyert ez a megközelítés, azonban a különböző területeken, mint ahogy az lenni szokott, különböző értelemben kezdték használni az új fogalmakat.
Európai viszonylatban a Designe for All és az Inclusive Designe fogalmak terjedtek el elsősorban, amelyek előtérbe helyezik a használót, felhasználót, a személyt, akinek a szükségleteihez igazodva javíthatnak az életminőségén. Az Egyesült Államokban a termékorientáció volt a jellemző, ami azt jelenti, hogy arra törekedtek, hogy egy termék minél szélesebb felhasználói körben legyen hasznosítható, eladható.
Az Európa Tanács Tomari határozata alapján használjuk magyar viszonylatban az egyetemes tervezés kifejezés. E szerint az egyetemes tervezés egy olyan tervezési stratégia, amely különleges tervezés és adaptáció nélkül biztosítja a lehető legtöbb ember számára a legteljesebb, legönállóbb használhatóságot.
Mindehhez természetesen - a gyógypedagógiában is már jól ismert - holisztikus szemléletre van szüksége a szakembereknek, ami jelen helyzetben azt jelenti, hogy már a tervezés első pillanatában a lehető legnagyobb mértékben figyelmet fordít a különböző képességekkel rendelkező felhasználókra, és az élet előrehaladtával bekövetkező várható, bejósolható változásokra.
Csakis így nyerhet létjogosultságot az univerzális, egyetemes jelző.

UT projektterv

Már rég folyt tinta a virtuális tollamból, így most felveszem és írok vele a képzeltbeli papíromon, vagyis inkább képernyőmön. :)
Nos, most már biztosan jegyezhetem meg én is, hogy a mi kis projektünk is halad, lassan de biztosan!
A projekttervünkkel először úgy jártunk, hogy ki kellett egészítünk, át kellett gondolnunk mivel (valljuk be őszintén, az igencsak összecsapottra és hiányosra) sikeredett. A másodikkal viszont én személy szerint meg vagyok elégedve, szerintem csapattársaim is!
Ha visszagondolok az első próbánál, még egyáltalán nem tudtuk, hogy milyen vonalon induljunk el az univerzális tervezés dzsungelében és ültünk egymás mellett az egyetem hallgatózójában meredve magunk elé. No, de ha fogalmunk sincsen a témáról, úgy azért nehéz. Aztán mint, ahogy Vera is említette egy korábbi bejegyzésében, rájöttünk arra az igazságra, hogy az univerzális tervezés ott van, (vagyis ott kellene, hogy legyen körülöttünk) azokban az óvodákban, iskolákban, (intézményekben) ami a mi kompetenciánk vagyis a gyógypedagógia hatáskörébe tartozik.  Ahogy eltelt egy hét, és egyre többet beszéltünk ötleteltünk, merre induljunk körvonalazódott egy járhatónak tűnő út. Konkrétumot nem árulok el, ugyanis mindenre fény fog derülni.
Mivel hétfőn az egyetemen az IKT-s óránkon vettük a google alkalmazásait így elmondom azt a titkot, hogy vizsgálati módszerünket (kérdőív), annak a segítségével fogjuk elkészíteni. Várom a végeredményt, mert nagyon sokat nevettünk és tanultunk az órán mikor kipróbáltuk benne magunkat.
Hasznos volt ezeknek a google dokumentumoknak a megismerése, mert egyik órára, máris ettől felbuzdulva itt hoztunk létre egy prezentációt. Megtanultuk így a negyedik év elejére, hogy egy teammunkában ezek az ismeretek mennyire hasznosak!
Ezzel a tanulsággal a hétre zárom is soraimat!
(2012.10.07. 21.04) Zs


2012. október 2., kedd

Jó kis példa

Véletlenül bukkantam erre az Immigropoly nevet viselő "játékra", ami az emmigráció témával foglalkozik. Az ember több karakter közül választhat, melyeknek saját kis történetük van, és amelyekkel aztán megpróbál elvándorolni valamilyen okból, valamilyen céllal, valahogyan, valahová. Mindezt úgy teheti meg, hogy megpróbál többet megtudni a az adott ország helyzetéről, kultúrájáról, majd ha már kiokult, kvízkérdéseket válaszol meg. Ha ügyes, és megjegyezte az olvasott/ hallott (!) szöveget, megnézte a videót (interjú, kis dokumentumfilm, zenés videó), akkor sikerül válaszolnia a kérdésekre, és halad a célja felé. Ha új városba érkezett, megint jönnek az infok és a kérdések, és ha az ember rosszat "dobott", akkor érhetik olyan szerencsétlenségek, hogy például nem indul a repülője (mínusz pont), vagy mázlija van (meglepő módon plusz pont).

Ez a játék szerintem egy egész jó példája annak, hogy hogyan lehet játékos formában tanulni,  ráadásul figyelembe veszi a különböző tanulási stílusokat is azáltal, hogy az ismertető szöveget el lehet olvasni, de meg is lehet hallgatni. A karakter életét követhetjük, így személyesen is bevon a történetbe, nézhetünk videót, ami még életközelibbé teszi a témát. A szöveg mondjuk kicsit tömör, nem egy tanak verzió, de alapvetően szerintem benne van a törekvés arra, hogy mindenki megtalálja a számára legvonzóbb tanulási formát. Továbbá áldott legyen a google maps az afrikai országok kipuskázásához.

Vándoroljatok ti is, mert tényleg érdemes, engem beszippantott.


http://immigropoly1.ittvagyunk.eu/