webinárium-csapó1 és soksok...

Összeültünk, hogy bevégezzük a projekt utolsó fázisát és elkészítsük a webináriumot. Készítettünk egy nagyon jó ppt, mivel úgy gondoltunk ez fog menni a videó alatt és mi ezekről a diákról fogunk beszélni (nem szerettünk volna mi látszani).

Bekerültek a részek, felosztva, hogy ki miről beszél:

• I. Egyetemes tervezés kialakulása - Dóri
• II. Mit jelent az egyetemes tervezés a tanulásban, agyterületek felelőssége, UDL alapelvei - Luca
• III. UDL és IKT párhuzama - Vera
• IV. Kutatás célja, módszere - Dóri
• V. Kérdőív (hipotézisek, eredmények) - Én

Gondoltuk már könnyű dolgunk lesz ezek után, és megnyitottuk a ustream oldalát, hogy ezen készítsünk el a webináriumot. Bejelentkezés könnyen ment facebook accounttal, így egyszerű elkészítésre számítottunk.
De egyszerűen sehol sem tudtuk beállítani, hogy ne minket vegyen közben a program hanem a ppt-ket.
Ott küszködtünk vele és az idő csak ment... így gondoltuk megpróbáljuk a google+ hangout-ot.
De ezzel a programmal sem sikerült összebarátkoznunk, nem sikerült úgy beállítanunk ahogy akartuk.
Így végső megoldásnak (mivel nem találtunk több időpontot, hogy mikor üljünk össze újra) felvettük a hangunkat a Luca gépén levő hangrögzítő programmal. Ez alá be fogjuk majd vágni a ppt-nk képeit print screen-el. Igen ez sokkal nagyobb munka, örülünk is neki nagyon, de nincsen más választásunk, ez a feladat... Így sem sikerült kaptam az infót Lucától, nem tudom mi lesz ezzel a feladattal..wááááh.

SDT - Sulinet Digitális Tudásbázis

A Sulinetet régóta ismerjük. Ez olyan mint a wikipedia, nem tudod mióta használod, de majdnem úgy érzed, mintha mindig is használtad volna. Természetesen, az előbbi feltételezés nem igaz, viszont annyiban érdekes elgondolkodni rajta, hogy a wikipedia és a hasonló portálok miért ívódnak bele ennyire mindennapjainkba. Remélem, hogy nem járok messze az igazságtól azzal, ha azt mondom, hogy egyszerűen azért, mert a tudásra a napjaink legnagyobb részében szükségünk van és lassan már bármiféle kérdés merül fel bennünk, nem környezetünkhöz fordulunk, hanem beütjük a google-ba. Mivel már olyan sorsdöntő dilemmákkal, mint a "Mit egyek ma ebédre?", is az internetes univerzumboz fodulunk, ezért nem csoda, ha például nem a nagyszüleinket kérjük, hogy elmeséljék történeteiket az 1956-os forradalomról, hanem megnézük egy videót a youtubon, elolvasunk egy szócikket a wikin vagy éppen végig nézünk egy fotógalériát a sulinet adatbázisában. Pedagógusokként persze, ezt kutya kötelességünk kihasználni és digitális ezsközeinkkel, muntiszenzoriálisan megkörnyékezni a diákjainkat.
Pár hete találtam egy régebbi cikket, majd észrevettem, hogy a Sulinet oldalát idén agusztustól alakították át. Nyílvánvalóan, az alap szolgáltatások, panelek nem változtak. A régi tartalmak megújított formában kerülnek újra publikálásra. Viszont a tananyagok mellett most már közösségi portálként is funkcionál az oldal. Itt is lehet csoportokat alakítani, üzeneteket küldeni a barátaidnak, vagy tartalmakat megosztani. A kezelő felület is a közösségi oldalak stílusában pompázik és esztétikailag is megállja a helyét. A profilakítás után máris keresgélhetünk a csoportok között, és egyből elénk kerül pédául egy CC-Creative Commons csoportajánlás. Nagyon tetszik, hogy a facebook-os like helyett itt tapolni lehet, ha tetszik valamelyik megosztott dokumentum, így igazából a tartalom megalkotójának szól az üzenet.
Véleményem szerint az oldal jól felhasználható olyan univerzálisan tervezett órákhoz, projektfeladatokhoz, ahol a pedagógus szeretné a diákokat  az interneten fellelhető biztonságos, ellenőrzött tartalmak segítségével a multiszenzoralitás jegyében oktatni.

Prezentáció bogozgatás

Így, hogy az órán nem voltam, azt hiszem hiányzott vagy egy-két magyarázat, vagy legalábbis közös fejtörés. A prezentáció érdekes, de nagyon sűrű, és néha számomra nem volt érthető.

Azt gondolom, hogy első sorban olya személyeknek szól, akiknek már van kapcsolata fogyatékos személyekkel, ellátó intézményekben dolgozóknak, családoknak. Ahhoz, hogy teljesen laikusoknak szóljon, szerintem túl tömör, és sokkal több emésztést kíván, minthogy az utcáról besétálva valakit ez meggyőzzön. Ezt a fajta hozzáállást az ember szerintem nem tudja egy óra alatt magáévá tenni, csak lassan, fokozatosan, ismerkedve a dologgal.

A miről szól, és mi a mögöttes üzenete közt nehezen tudok különbséget tenni, de ami anélkül lejött nekem, hogy visszanézném újra, az az a szemléletmódváltás volt, hogy túlféltéssel, és segíteni akarással, valamint azzal, hogy azt gondoljuk, hogy a értelmileg akadályozott embereknek végülis elég, ha mi foglalkozunk velük, fejlesztjük őket és "játszunk velük", tulajdonképpen bezárjuk őket egy olyan helyzetbe, amiből nem tudnak kijönni, és a társdalom számára tulajdonképpen legitimizáljuk, az elzártságukat, hiszen azzal, hogy úgy teszünk, ez így a helyén van. Így nem csoda, ha a társadalom úgy éli meg, hogy a fogyatékos személy a probléma, hiszen nem lép vele kapcsolatba, nem ismeri, csak annyit tud, hogy mindig gondozásra szorulnak, tehát terhet rónak a társadalom többi tagjára. A prezentáció a szociális kapcsolatok hiányára helyezi a hangsúlyt, amit nagyjából az összes probléma okozójának tart, s rámutat az internetes fórumok adta lehetőségekre, amelyek valamilyen szintet kiutat jelentehtnek a fogyatékos személyek zárt világából, egyrészt, mert számukra is lehetővé válik, hogy kommunikáljanak a "külvilággal", és tájékozódjanak, másrészt, mert sokkal könnyebb a világ számára megmutatni valamit a fogyatékosság jelenségéből, problémáiból, jobban terjednek ezek az információk, és ez lehetőséget ad arra, hogy a társadalom az új ismeretek, benyomások által érzékenyebbé váljon a témára.

A "finding guilty of crime against society/ having an intellectual disability" párhuzamba állítása szerintem elég hatásos, és elgondolkozta, mert ahhoz, hogy az ember összerakja, hogy mit is akarnak ezzel kifejezni, kénytelen ténylegesen elgondolkodni a tartalmon.

Tetszik az orvosi és a szociális modellek vizuális megjelenítése, mert sokkal kézzelfoghatóbb, és érthetőbb, mint amikor mindez csak leírva van. Tényleg rámutat arra, hogy mutogathatunk a fogyatékos emberekre, mint problémák, de ezen nem lehet változtatni, míg azoknak az akadályoknak a nagy részét, amelyekkel ők szembetalálják magukat, át lehetne hidalni, ez pedig a társadalmon múlik, rajtunk, akik azt hisszük könnyebb rájuk mutogatni. Itt szerintem érthetőbb lett volna a social services---- social change dia, ha csak a rajzok után következik, így egy kicsit lóg a levegőben.

A Hupikékes diát remélem valaki értelmezi, mert arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit keres ott... 

Prezentáció - részlet.

Az előző postokban Keenan Wellar egy megosztott prezentációjával kapcsolatban osztották meg véleményüket, amelyekkel én is abszolút egyetértek. Számomra is néhol nehezen értelmezhető logikai ugrások vannak a diasorban, borzasztóan zsúfolt és nem teljesen egységes. A mellette megtartott előadás valószínűleg felülírta volna ezeket az érzéseket, de így csak néhány elemét tudtam véleményem szerint jól értelmezni. Az egyik az a dia, amiről ez a postom szól.

A prezentációnak az a része, amelyből ezt a képet kiemeltem, arra próbál reflektálni, hogy az önkéntes szervezetek, de gyakran az önkéntesek munkája is küzdelmes. Ha a mindennapok emberét megkérdezzük az önkéntes munka jelentőségéről, szerintem nagy százalékban olyan válaszokat kapnánk, amelyek elismerik, támogatják az ilyen jellegű kezdeményezéseket. Ennek ellenére, amikor mondjuk a szervezetek támogatásáról van szó, sokak számára már mégsem olyan fontos az önkénteskedés. Ahogy a dián is látszik, az attitűdök valamiért ellene vannak az ilyen szervezetekhez, a pénzhajhász élet- és gondolkodásmód már sokkal mélyebb gyökereket vert az emberekben. Azt gondolom az előadó ezen a dián arra próbál rávilágítani, hogy bizonyos körökben az internet használattal kapcsolatban még sok negatív attitűd él, amelyeken változtatni egy komoly fellépéssel lehet. Például bebizonyítani, hogy az interneten nem csak lógni lehet, hanem az információk megfelelő szűrésével olyan közösségekhez, csoportokhoz kapcsolódni, amelyekkel társadalmi nehézségek megoldásán lehet együtt gondolkodni. A "sok rossz dolog van az interneten" hozzáállást szerintem ideje lenne mellőzni, és támogatni kellene a "keress jól!"/"használd okosan!" jellegű elképzeléseket.

Slideshare prezentáció

Az e heti óránkon feladatunk volt csoportosan egy prezentáció megtekintése mely a slideshare oldalon volt közzétéve. Ebben a blogbejegyzésben kicsit bemutatnám illetve reflektálni szeretnék erre az előadásra.

Nos, hogy mindenki megtekinthesse ezt a prezentációt mielőtt olvasná soraimat, ezért innen elérhető.

Kinek szól?

Úgy gondolom, hogy az előadás célközönsége akár az egész populáció, népesség. Mivel szerintem, a konferencia ahol előadták nem csak szakembereknek volt meghirdetve.

Magáról a prezentáció külalakjáról:

Miután elolvastuk az órán az első gondolatunk az volt, hogy rendkívül hatásvadász az előadás, és a rengeteg kép miatt így önállóan nehéz követni az egymás után következő gondolatokat. De ebből következtethetünk tehát arra, hogy egy konferenciára készült az anyag nem pedig önálló felhasználásra.

Miről szól?

Az előadás a média és az önkéntesség párhuzamba állításával kezdődik. Majd megjelenik az értelmi fogyatékosság mint egyik fő téma.

Úgy gondolom, hogy az előadás fő kulcspontja a következő gondolat:

• a szociális szervezetek hatékonysága, munkája által TUD megvalósulni társadalmi változás az érintett rétegben (értelmi fogyatékosság).

Bemutatja az orvosi, majd a szociális ellátórendszer modelljét. (látványos ábrákkal)

Számomra pozitívum:

• felhívó stílus (viszont szerintem kicsit sok)
• vannak jó képek, ábrák,
• frappáns megfogalmazások.

Számomra negatívum:

• túl rámenős, rábeszélős stílus,
• elriasztó példa (Down abortusz arány - és, hogy kerül az oda?),
• mi a kapcsolata az adott helyen a képeknek és a szövegeknek,
• nem érzem az összefüggést minden esetben az egymást követő slide-ok, gondolatok között,
• ugrál a témák között.

Azt hiszem, all in all ha véleményt kell mondanom nem teljesen tetszik a prezentáció, viszont szívesen meghallgattam volna az előadását, és akkor úgy gondolom akár meg is győzött volna az előadó (feltételezem kissé vicces stílusában.)

Felkészülés a webináriumra

Felkészültünk a webináriumra. Megtartottuk az első közös ülésünket a projektünk lezárását képező feladattal kapcsolatban. Luca megfogalmazását idézve: "effektívek voltunk" :]
Elkészítettük az előadás tervét. Megnéztük az e-learningen megtalálható ehhez kapcsolódó anyagokat, végig vettük azokat a témákat, amikkel foglalkozni szeretnénk az előadásunkban és amikra fel akarjuk az építeni. Abban egyeztünk meg, hogy egy PPT-t készítünk el közösen, és felosztjuk egynás között a mondanivalónkat.
A megbeszélés legizgalmasabb része a kérdőívek átnézése volt. Máris rengeteg gondolatunk támadt az eredményeket olvasva, és az előzetesen felvetett hipotéziseinket illetően is értek minket meglepetések.
Lezártnak tekintjük a kérdőívek beérkezését, így összesen 27 pedagógus osztotta meg velünk véleményét a különböző kérdésekkel, állításokkal kapcsolatban.
Úgy gondolom szolgálunk majd az előadásunk közben érdekes adatokkal, nem várt fejleményekkel, és remélhetőleg, pár gondolatébresztő dologgal is a hallgatóságunk számára.
Kíváncsian és izgalommal várjuk, hogyan sikerül a webinárium és milyen visszajelzéseket, véleményeket kapunk majd a csoporttól. Arról nem is beszélve, hogy érdeklődéssel várjuk, a többiek hogyan oldják meg ezt a projektfeladatot.

Social Media for Social Change konferenciára készített slide

A prezentáció célközönsége az egész társadalom, ill. pontosítva azok az emberek, kik nem hallottak még eddig arról a globális issueról, ami a fogyatékossággal élő személyek (a prezentációban főleg az értelmi fogyatékossági csoportra kihegyezve) integrációját illeti, továbbá bárki, akinek nincs elég információja vagy
éppen egy másik látásmód megismerésére szánta el magát. Eredetileg az előadás több, mint valósznínűleg egy konferencián került levetítésre, így a konferencia résztvevői lehettek az elsőszámú célközönség.
A slideshow egyből a charity, azaz önkéntes munkával indít, mellesleg kissé hatásvadászan. A szociális szervezetek a kulcs és az út a társadalmi változásokhoz. A prezentációt készítő szervezet céljának vallja azt, hogy bevonják az embereket a munkájukban és aktív részvétellel tegyék a szociálist, még szociálisabbá.
Mi az út ehhez a változáshoz?
Megint messziről indít, és a prezentáció végefelé jut el csak hozzánk az igazi üzenet. Lehetséges, ha a konferencián vettünk volna részt, akkor egyértelműbb lett volna a kezdetektől, hogy mi a téma.
Egy - egy slideon bemutatja az orvosi modellt, ami továbbra is domináns a szociális ellátórendszert. Ismertetik a szociális fogyatékossági modellt. Ezután hirtelen elrettentő számokat látunk a Down-os babák abortuszáról, de nem értem, miért jön ez most ide. A prezentáció nem magyaráz, nincsenek megfelelő összefüggések, kisség kaotikus. Lehetésge, hogy ha hallottuk volna az előadást, akkor jobban értenénk.
Persze megmagyarázható, hogy miért tér vissza folyton az értelmi fogyatékkal élő személyekre, hiszen a slidot készítője a kanadai LifeWorkPlay szervezet egyik vezetője volt, akik megnevezésében is benne foglaltatik a értelmi fogyatékosság kifejezése: "A good life for people with intellectual disabilities."
Szó esik még a fogyatékossággal élő emberek sebezhetőségről, valamint túlvédelmezettségéről,  érdekes képet is látunk erről, majd kezd körvonalazódni a relationship sky szemléletes megjelenítéséve, hogy mi is az, amit a prezentáció készítője megoldásként ajánl.
Social capital: In sociology, social capital is the expected collective or economic benefits derived from the preferential treatment and cooperation between individuals and groups. (forrás: wikipedia) Azaz a szociális tőke, ami Bourdieau három tőketípusa közül az egyik. Mind tudjuk, hogy a társadalmi beilleszkedés sikeréhez mindháromra szükségünk van. A szociális tőke a fogyatékkal élők számára létfontosságú, hiszan a "relationship sky"- on nem csak egy csillagnak kellene fényleni-e, hanem sok ezernek kellene a fényét feléjük sugároznia.
Megoldást nyújthat az a híd, amit az online közösségek, a digitális médiák jelenthetnek. Az információ manapság hatalom, inspiráció, lehetőségek tárháza. A médiákat viszont általában a pénz tartja a szorításában, a slide kihangsúlyozza azt, hogy a non-profit szervezetek pont ezért általában nem versenyképsek, pedig annak kellene lenniük annak érdekében, hogy segíthessnek azok számára, akiknek szükségük van rá. Az online közösségek egyre jobban kinövik magukat, ezt ki kell használnia a társadalomnak nem csak kizsákmányolásra, hanem hasznos dolgokra is. Pozitív példaként hozza egy ottawai honlap a Be united közösségét.
"Social media opens a lot of door and keeps doing it." A médiák sok ajtót nyitottak már ki és nyitnak ki a jövőben is az emberek számára. A szociális tőke így új értelmet nyer és már nem a hagyományos értelemben kell gondolnunk rá.

Számára a prezentáció pozitívuma, hogy volt pár jó képválasztása, amivel elég szemléletesen fogta meg a közönséget, valamint tetszett természetesen a hozzáállás, attitüd, amit közvetített, és amilyen lelkesedést érezhettünk a sorok között. Az, hogy mennyire sikerült ezt átadni már másik pontba tartozik. A prezentáció valószínűleg előadás formájában nagyobb hatást fejtetett ki a hallgatóságra. Olvasva a slide kissé hosszú, sok mindent akar közölni, az össze vizuális élmény nem közvetít profizmust. (Érzésem szerint a blogbejegyzésem is, mivel követni próbáltam a ppt menetét, kissé kaotikusra sikerült.)  A perezentáció kinézetének több időt kellett volna szentelni, ha mi előadást tartunk, ez számunkra is jó tanulság lehet. Nem feltétlen elég a megfelelő tartalom, a formára is figyelni kell, mert akkor lesz csak hiteles az előadó, továbbá nagyobb valószínűséggel ér el a mondanivalója egy igényesen megszerkesztett prezentációban a közönséghez.

UT a vasárnapi iskolában

A Pilisi Evangélikus Gyülekezetben a vasárnap délelőtti istentisztelet alatt most már évek óta minden alkalommal Gyermek Bibliakör van. Amíg a szülők, nagyszülők, felnőttek az istentiszteleten vannak, a gyerekeknek lehetőségük van egy izgalmas, hittan órára hasonlító alkalmon részt venni. Mivel az egész gyülekezetből, különböző korosztályokból érkeznek a gyerekek, a foglalkozás vezetőjének mindig jól felkészültnek kell lennie, hogy mindenki számára izgalmas, játékos, érthető legyen az óra.

Nálunk önkéntes segítők, vezetők vállalnak egy-egy ilyen alkalmat, többnyire teológus hallgatók, pedagógusok, lelkes szülők. Nincs senki egyszerű helyzetben, amikor ezekre az órákra készül, leginkább abból a szempontból, hogy a gyereklétszám és az összetétel hétről-hétre változik. Van amikor 15-20 gyerek is eljön, és van amikor csak öten vagyunk, van, amikor az iskolásokkal együtt érkeznek óvodások is, és van, amikor csak felsősök jönnek. Tervezni tehát bizonyos értelemben univerzálisan kell.

Ebben nagy segítségünkre van egy amerikai kiadvány sorozat. A One Room Sunday School füzetei félévente új tematika szerint jelennek meg. A csomagba tartozik egy "leader's guide", amely a foglakozás vezetőjének nyújt segítséget az adott téma lényegének megragadásához, a legfontosabb ismeretek átadásához, és a feladatok - játékok összeállításához. Ezen kívül érkezik még egy "reproducible kid's book", amelyben a feladatlapok, rövid jelenetek, színezők, rejtvények vannak összegyűjtve az egyes témákhoz. Helyzeten sokat könnyít a "repsource pack" is, mert ebben színes, esztétikusan kidolgozott plakátok, játékok (társasjáték, memória), figurák és egyéb speciális kellékek vannak.*

Azért különlegesen jó szerintem ez a sorozat, mert nagyon hasonlít egy óravázlathoz. A célok, résztvevők, módszerek, szükséges eszközök mind fel vannak sorolva. Opciókat mutat minden korosztály számára, de a közös részek is világosan és érthetően vannak felépítve. A foglalkozás vezetőjének szinte már csak az a feladata marad, hogy esetleg adaptálja az egyes feladatokat, rejtvényeket, szituációkat, példákat, ami egy ilyen önkéntesen, mindenféle munka és egyéb feladatok mellett végzett szolgálat esetében azt gondolom nagy könnyebbség.







*Igazság szerint egy angol dicsőítő CD is mindig a csomag része, de mi ezt nem szoktuk használni, ha éneklünk, a saját ifjúsági- és gyerekdalainkat használjuk.

Kérdőíves-error

Körülbelül három hete kezdtük meg először az online kérdőívünk  kiküldését a célzott (általunk ismert) többségi pedagógusoknak. Majd több kitöltő is jelezte, hogy kitöltötte a kérdőívünket, illetve voltak olyan személyek akik említették, hogy kitöltéskor egy hibaüzenetet küldött számukra a program. (köszönjük nekik a jelzést!! :)) Ekkor vettük észre, hogy a válaszok nem jelentek meg a kérdőívünk űrlapján. 

Kissé pánikba esve próbáltunk segítséget kérni oktatónktól és más személyektől is akik jártasak ebben a google+ által nyújtott kérdőív szerkesztő programban. Nem találtunk megoldást a problémánkra, a kitöltők száma hiába gyűlt mi továbbra sem leltük a válaszokat sehol sem. Gondolkodtunk, hogy egy másik és egyszerűbb kérdőív szerkesztő programmal újra meg kellene csinálni a kérdőívet (mivel nem túl hosszú). De végül, én úgy döntöttem, hogy újra megcsinálom az egészet a google+-nál (adva még egy esélyt) és ha ismét nem sikerül akkor áttérünk egy másik programhoz. Újra szerkesztettem tehát az egészet. Most kipróbáltuk magunk is a működését a kiküldés előtt. A válaszok megjelentek, így bocsánatot kérve a már kitöltött kollégáktól, kértük őket, hogy újra töltsék ki kérdőívünket. Szerintem sokan megtették ezt újra, mivel most már szépen gyarapodik a kitöltök száma. Még jövő hétig várunk az eredményekre és ekkor kezdjük meg a kiértékelést, melyet érdeklődve várok, már csak azért is mert vannak érdekes válaszok, ahogy belelestem az űrlapba.

Tanulság kérdőív készítéskor:

• Szerintem lehet bátran használni ezt a programot kérdőívhez mert nem túl bonyolult.
• Direkt jó, hogy ha van gmail-ed akkor nem kell új accountot létrehoznod, hanem azon keresztül eléred.
• Annyi emberrel oszthatod meg amennyivel akarod és ahányan munkálkodtok rajta (team-work lehetséges) és természetesen ők is szerkeszthetnek benne, nem csak az a személy aki létrehozta (beállítás kérdése.)
• Fontos! Kiküldés előtt ellenőrizni kell, hogy a kitöltést követően megjelennek-e a válaszok az űrlapon.
• Mindig írjuk be a kérdéseket, és ne csak ctrl c és ctrl v segítségével másoljuk be... lehet, hogy ez lehetett a hiba forrása nálunk.
• Negatívum, hogy témákat nem lehet használni mert az az ékezetes betűk helyett mindenféle 'krixkraxokat' tesz a szavakba. Így esztétikailag nem túl mutatós a végeredmény, de minket ez most nem hátráltatott, mert a felkért személyek enélkül is szívesen kitöltötték.

HANDS projekt- akadálymentesítás autizmus spektrum zavaros gyerekek és fiatalok számára

Ebben a videóban Győri Miklós tanár úr előadását nézhetitek meg a HANDS projektről, ami egy olyan IKT-s eszköz kidolgozásán munkálkodik, amely magasan funkcionáló autizmus spekrumzavaros gyerekek és fiatalok oktatásában nyújt segítséget, ezen kívül pedig a mindennapi szituációkban való könnyebb eligazodást is lehetővé teszi.

Az eszköz úgy néz ki, mint egy okostelefon, és a tanárok, szülők különböző feladatokat, valamint a napi szituációkhoz segítséget nyújtó képi, szöveges megsegítést tartalmaznak, s ezeket a tartalmakat a tanár vagy a szülő saját számítógépükről frissíthetik, alakíthatják.

Ennek az eszköznek autizmus spektrumzavaros személyeknél azért van létjogosultsága, mert új szituációk értelmezése számukra nehézséget és bizonytalanságot okoz, így alapvető fontosságú a bejósolhatóság, rendszeresség megléte, amelyet egy ilyen IKT eszköz biztosít. Ez az eszköz tartalmazza az adott napirendet, segítő algoritmusokat, jutalmazási rendszert, vizuális megsegítést. Az eszköznek célja az is, hogy nagyobb önállósághoz segítse a gyerekeket, mert olyan helyzetekben, melyeket korábban nem tudtak volna egyedül megoldani, az algoritmus követésével egyedül is meg tudják állni a helyüket.

A videó végén láthattok egy konkrét példát arról, hogyan fut le egy ilyen segítő algoritmus, érdemes megnézni, mert érdekes az elve. 

A könyvtáros néni valamint a meglepő kérdőíves féleredmények

Erre a versre bukkantam ma, aminek az utolsó néhány sora igen jól szemlélteti a digitális bennszülöttek és a bevándorlók, vagy még csak be sem vándorlók közti szakadékot, és gondolkodásbeli különbséget.

A könyvtáros néni

Esik eső, focizni most sajna nem lehet.
Megnézem a könyvtárat, a legtutibb helyet.
Viki néni behavazva, de azért örül.
Ki se látszik kontya már a könyvkupac mögül.
Leltár szakadt a nyakába, rémes egy dolog.
Ennyi könyvet megszámolni még én sem tudok.
Létrát mászni fáj a lába, inkább lent marad.
Csórikámnak feje szédül, ő csak adogat.
Közben azért töltögeti üres fejemet.
Sőt, lexikont emelgetve gyúrni is lehet.
Katalóguscédulát is rendezgetek én.
Pecsételek helyette, hisz, nem bírja szegény.
Van egy titkos leltárkönyve, sárga pergamen.
Megrágta már az egér is, szinte tönkrement.
Vastag tudós könyvek sora, benne sok adat.
Na, ezen eligazodni nem kis feladat.
Fejből idéz minden verset, könnyen megy neki.
Ciki, hogy a Madám Cvikkert mégsem ismeri.
Minek ez a sok lexikon, meg is kérdezem,
hiszen minden fontos dolog fent van a neten.
Böngészni hát megtanítom a szegény butát.
(Hisz) Viki néni nem látott még Wikipédiát.
                                   (Békés Márta)

Ennek a kérdőíveink eddigi állása egyenlőre ellentmondani látszik. Meglepő (vagy nem meglepő) módon azt mutatja, hogy az összes pedagógus, legyen az fiatal vagy idős, városi vagy falusi,  az IKT eszközök tárházát alkalmazza a tanításban. Meglátjuk merre mozdul a továbbikaban ez a tendencia, kicsit gyanús, hogy akik úgy érezték, hogy nem annyira jártasak ebben a témában, azok inkább nem töltötték ki a kérdőívet, mert ez annyira azért nem tűnik reálisnak, már ha a saját gimnáziumi éveimből indulok ki, ami annyira azért nem volt régen, bár tény, hogy ez a pár év biztosan számított az IKT eszközök elterjedésében. No de ennyit? 

Részletek hamarosan....

Facebook Follies

Úgy látszik, most folyton az óránk témájába vágó videókat dob elém az internet. Íme egy újabb. Egy canadai dokumentum filmről van szó, ami nem feltétlen kis gyerekeknek, de talán felső tagozatban, gimiben akár levetítésre is kerülhetne.
Olyan vitaindító dogmák hangzanak el, mint pl. "Tweetelek, postolok, blogolok, tehát vagyok." "A Facebook, egy virtuális szerepjáték." Még Obama elnök is arra int, fontoljuk meg, mit teszünk ki a közösségi oldalra.

Terrorizmus elleni törvény megsértésének vádja és munkahelyének elvesztésének kilátásba helyezése egy twitter üzenet miatt? Képviselői mandátum elvesztése egy feltöltött intim kép miatt? Az internetes szabadság okozta túlkaposok lassan bármelyikünkkel megtörténhetnek. A mai tinik bármilyen képet feltöltenek magukról. Ha nem fogjuk tudatosítani a társadalmunk fiataljaiban azt, hogy ezek a képek még évekkel később is megkerseríthetik életüket, akkor hibát követünk el!

A bűnözők nagyon hamar rákaptak arra a lehetőségre, hogy ellopják a személyes adatainkat és hipp-hopp pénzt csalhatnak ki a barátaink vagy családtagjaink zsebéből a nevünkben.

A facebook oldalára belépve egy mottó fogad mindenkit: It's free and always will be. Ez persze ugyancsak szemfényvesztés, a személyes adatainkkal fizetünk a szolgáltatásért. Saját magunkat adjuk el!

Elgondolkoztam azon, hogy a virtuális világban felvett énünk, mert ugye mindenki másként viselkedik, amikor nem kap egyidejűleg visszajelzést cselekedetieiről, mennyiben befolyásolja normál itélőképességünket és mennyiben károsítja a valós személyiségünket azzal, hogy a virtuális térben azt hisszük, bármit megtehetünk.

Lassan odaáig jutunk, hogy a szexuális felvilágosító órák mellett a diákoknak részt kell majd venniük az internet és a virtuális világgal kapcsolatos felvilágosításon is. A jelenség kezd olyan lenni, mint a szexualitás, mindenki tudja, de csak kevesen beszélnek róla és sokszor ők sem a megfelelő módon és csatornákon közvetítik az információkat. Egyre jobban megfogalmazódik bennem az, hogy igenis tanítani kell a diákokat a digitális világ használatára. Lehet el kellene ebben a témában is tekintenünk attól a mondástól, hogy mindenki a saját hibájából tanul a legtöbbet. Hiszen, ha további párhuzamot húzunk a szexuális felvilágosítással kapcsolatban, akkor a nem kívánt terhességet sem akarjuk, hogy a gyerekek a saját kárukon tanulják meg.

Ez most kivételesen magyar nyelvű, így senkinek nem kell lemondania a videó megnézéséről a nyelvi akadályok miatt. :]

A brossúra projektfeladat összefogalalása

Egy post formájában most megragadom az alkalmat arra, hogy összegezzem a brossúránk elkészülésének folymatát, valamint mellékelem a kész terméket is.

1. A brossúra elkészítésének kezdetét egy általam végzett kis kutatómunka előzte meg, mikor a neten utána néztem a brossúra készítés mikéntjének és hogyanjának. Mindezek után sikeresen kiválasztottam a "mybrochuremaker" brossúra készítő oldalt, amit később vettem csak észre az elaerning felületen ajánlott homepageként felsorolva. Mindenesetre készítettem egy "Step by step" postot  arról, hogyan is fedeztem fel ezt a programot és hogyan készítettem egy próba brossúrát. A többiek ezt megnézték és egyetértettünk abban, hogy ezzel az internetes programmal készítjük el a feladatot. Célcsoportnak a többségi tanárokat jelöltük meg.

2. Ezután csoportban ültünk össze megbeszélni azt, hogy mi kerüljön bele és hogyan helyezzük el a szöveget az oldalakon. Az első ilyen csoportos meetingen csak hárman tudtunk részt venni, így egy nyers verziót készítettünk el. Ekkor több problémával is szembesültünk, mint például az ö/ő betűk hiánya a program által felkínált tipográfiákban, a szövegdobozok terjedelmének merev megszabottsága, ill. a technikai nehézségeken kívül szembe kellett néznünk azzal is, hogy nem is egyszerű ilyen röviden összegezni az UDL-t. Ezektől eltekintve sikerrel zártuk ezt a közös munkát és elégedettek voltunk az eredménnyel.

(Személyes megjegyzés: Gondolkodtam azon, hogy jobb lett volna, ha több hely áll rendelkezésünkre szöveg beírására a szóróanyagon, mert akkor még több információt tudtunk volna belesűríteni. Végül arra jutottam, hogy én sem olvasom ez azokat a brossúrákat, amiken nagyon hosszú és tömött sorokban áll az információ. Mivel a cél az érdeklődés felkeltése, és nem a maradéktalan tájékoztatás volt a cél, ezért lehet szerencsésebb is volt, hogy az internetes szerkesztőprogram lekorlátozta a lehetőségeinket.)

3. Luca, aki nem tudott résztvenni a csoportgyűlésen természetesen online kapta meg a brossúrát és átolvasás után néhány javaslattal állt elő. Ezeket meg is valósította a programban. Majd valami hiba folytán a program nem volt hajlandó elmenteni Luca változtatásait, így az eddigi munkánkat tartalmazó fájl hibaüzenetet küldött és nem fedte fel többé tartalmát. Luca újraregisztrált a honlapon, mivel eddig az én regisztrációm alatt szerkesztettük a brossúrát. Miután mindent újra megszerkesztett és kitöltött, bár a mentéssel most nem akadt gond az oldalak pdf formátumban való konvertálásával igen.

(Itt kell megjegyezzem, hogy a honlap regisztrációkor több opciót is felajánl, amiből én a "Free-for educational use" lehetőséget választottam. Luca csak a sima "Free user"-t választotta, ami valószínűleg felelős volt azért, hogy csak pénzért engedje az oldal menteni és nyomtatni is a pdf fájlt. Javaslom tehát, ha valaki regisztrál, akkor azt a beállítást válassza, amit én, mert akkor biztos sikerül eljutnia a pdf fájl kimentéséig.)

4. Mivel Lucának nem sikerült megszereznie munkája pdf gyümölcsét, így kénytelenek voltunk skype-os kapcsolat segítségével újra írni az egészet. Luca elküldte nekem doc formájában a szövegeket, én pedig a saját accountomban elkészítettem a brossúra harmadik, immár végleges verzióját.

A folyamat tehát nem volt problémamentes, de az eredmény egy esztétikus, informatív tájékoztató anyag lett. Reméljük, hogy valóban felkeltené a pedagógusok érdeklődését és kedvet kapnának az univerzális tervezés megismeréséhez.

 Íme a brossúránk:

Svédasztal

Most egy kisebb válogatás következik, olyan dolgok, amik talán nem érnek meg egy egész blogbejegyzést, vagy csak közvetetten kapcsolódnak az UDL témához, de érdekesnek találtam ezeket a tartalmakat és íme megosztom őket egy postban, így mindenki szemezhet kedvére.


A következő videó a Creative Commons-ról szól, amit már említettünk az órák valamelyikén, de én személy szerint picit bonyolultnnak találtam a dolgot. Ez a videó szemléletesen és lépésről-lépésre magyarázza el a lényeget. Fontos, hogy pedagógusként megtanítsuk a diákokat a copyright-tal kapcsolatos esetleges problémákra és digitális tartalmak használatának és újrahasznosításának lehetőségeire, valamint arra, hogyan védhetik le vagy éppen oszthatják meg a saját maguk által interneten közzétett tartalmakat.

Tovább is az internet megfelelő használata témakörhöz találtam egy kedves videót. Pedagógusként tudatoítanunk kell a diákoban, hogyan kérdőjelezzék meg a neten megjelenő információk valódiságát és hogyan használjak a digitális tartalmakat biztonsággal.

Egy nagyon érdekes mondat hangzik el ebben a videóban. A 21. század tanulójáról nyilatkoznak szakemberek, egy hölgy azt mondja, hogy "Nem arra születünk, hogy mediát állítsunk elő, hanem arra, hogy fogyasszuk azt." Tehát ezek tükrében meg kell találnunk azt a dolgot, ami arra sarkall minket, hogy újítsunk és újat teremtsünk, nem bután behódolva annak az információtömegnek, ami eláraszt minket.
Pedagógusként ugyancsak észben kell tartanunk azt, hogy a gyerekeknek inspirációra van szüksége ahhoz, hogy alkothassanak. A digitális kor szülötteit nem tudjuk már csak olyan dolgokkal ispirálni, amik eddig hagyományosan beváltak.

Végül itt egy bátorító videó arról, hogy merjünk mások lenni, merjünk kérdéseket feltenni és válaszokat keresni, merjünk változni, felfedezni és merjünk élni a 21. században.

Planet of snail

Erre a hétre egy kicsit elhagyom az univerzális tervezés témát, és helyette az akadálymentességgel kapcsolatban írok.

A Verzió Nemzetközi Enberi Jogi Filmfesztivál keretei közt megnéztem a Csigabolygó című filmet, ami egy kóreai siketvak férfi és egy testileg fogyatékos (de nem mozgáskorlátozott) nő kapcsolatát, életét, szerelmét mutatja be.
Elsőnek annyit, hogy ezt nézzétek meg, mert minden várakozást felülmúló! Az egész filmet, ne csak az előzetest, de egyenlőre itt az ízelítő:

http://vimeo.com/31821257

Amiért viszont gondoltam, hogy belefér ebbe a blogba, az az, hogy a férfi egy PACmate-en ír és olvas, és bár az nem derül ki, hogy pontosan milyen egyetemet vagy tanfolyamot végez, a filmben van egy jelenet, ahol vizsgázik, héberből (...), s a kérdéseket is ilyen formában kapja meg, s ezzel az eszközzel tud válaszolni rájuk: A PACmate-et hagyományos számítógéppel összekötve annak képernyőjén megjelenik a beírt szöveg.



Ez a film szerintem eléggé elgondolkoztató sok szempontból. Az eszközzel kapcsolatban, tényleg fantasztikus az, hogy így létre tud jönni kommunikáció a siketvak személy és környezet között, mert hiába is tudnak a feleségével az ujjaik mozgatásával kommunikálni (bár tudnám, hogy ezt pontosan hogy hívják), ez cak akkor járható út, ha a beszélgetőpartner ismeri ezt a kommunikációs eszközt, tehát amíg ez nincs meg, addig a személy szegregálódik, nem tud részt venni a közösségi életben. Így viszont  nem a szokványos úton, de ki tudott bontakozni, és a filmen keresztül teljesen átjött, hogy egy elképesztően értelmes ember, akinek viszont esélye sem lett volna, hogy ennyi tudást és tapasztalatot szerezzen a világról, ha nem lett volna eszköze az olvasása.

Számomra ezen a történeten keresztül (amiben az a szép, hogy valós) maximálisan átjött az, hogy miért is vették be a WHO-s fogyatékossági definícióba a környezetet, a tevékenységet és a részvételt. Innentől kezdve a fogyatékosság, mint olyan, valóban csak skatulyának és nézőpontnak tűnik.

Nézzétek meg a filmet!

Digitális kor

A minap felkaptam a fejem mikor is meghallottam a tegnapi MM-azaz Megoldások Magazinja című műsor témakínálatát. A digitális technika oktatási alkalmazása volt az egyik téma ami felkeltette az érdeklődésemet, és ezért eldöntöttem, hogy mivel megnézni nem tudom a tv-ben, ezért biztosan, meg fogom keresni az interneten és visszanézem. Így is tettem tegnap este. A műsorban feltűnik dr. Ollé János az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar tanára. Olyan kérdésekre válaszol, mint például mikortól számolhatunk a digitális korral? Ez számomra egy érdekes felvetés, hogy mikortól beszélhetünk egyáltalán digitális korról? Ollé tanár úr válasza erre, hogy körülbelül már egy évtizede jelentek meg először digitális nemzedék elméletek, és pontosan akkor kezdődik mikor lehetőségünk nyílik arra, hogy digitális eszközöket használjunk a mindennapi életünk során. 

Ezt követően jött egy bemutató természet óra a Pannónia Általános Iskolából ahol az óra egy digitális tábla használatával zajlott le. Majd a tanulók és a tanár nyilatkoznak, hogy miért tartják jó dolognak és motiválónak az interaktív táblát. Felmerül egy olyan gondolat az egyik diáktól, hogy tetszik neki, hogy nem kell a választ kitalálnia, hanem csak ki kell választania a megadott lehetőségek közül. Itt felvetődik a kérdés, hogy valóban jó-e, hogy nem kell a gyereknek magától a választ kialakítania leírnia, hanem csak a megadottak közül kiválasztani a megfelelőt??

Okozhat-e nehézséget a gyerekek számára az interaktív tábla? Mivel senki sem úgy születik, hogy tud vele bánni ezért a gyerekeknek is meg kell tanulniuk, be kell gyakorolniuk a  használatát, tehát lehetnek kezdeti nehézségek. De mivel arra nagyon fogékonyak a gyerekek ami érdekli őket, ezért ezek a nehézségek hamar leküzdhetőek.

Számomra érdekes rész volt a műsorban, hogy hogyan is lehet értékelni egy egész osztályt az interaktív tábla segítségével? Vagyis számon kérjük az egész osztály tudását úgy, hogy közben interaktív táblát használunk és senki sem izgul közben (tisztára mint a Legyen Ön is milliomosban...!). Ezt a fajta értékelést még sosem láttam. Minden gyerek kap egy kis "távirányítót" amely segítségével szavazhat a kérdés megfelelő válaszára majd a kérdések utána megjelenik az összegző táblázat az interaktív táblán, hogy helyes vagy helytelen válaszok születtek-e. Tényleg érdekes. És akkor ez a módszer, mivel nem papír-teszt forma, vajon teljesen kiöli a szorongást a gyerekből??

A videó linkje itt található:

http://videotar.mtv.hu/Videok/2012/11/08/17/MM__Megoldasok_Magazinja_2012_november_8_.aspx

Ilyen is van

Kattingattam mindenféle sulikkal, tanítással kapcsolatos honlapok között, amikor egy érdekes bejegyzésre találtam: Prievara Tibor: 21. századi tanár – 4. rész (Egyéni tanulási útvonalak). 
Ebben a blogbejegyzés sorozatban egy angol tanár mesél egy "kísérletéről", hogy hogyan lehet valakiből 21. századi tanár. A kísérletet tulajdonképpen önmagán, és az általa tanított osztályokban végezte azon feltételek között, amelyekben a mindennapjait tölti pedagógusként.

A fent linkelt 4. bejegyzést különösen érdekesnek tartom. Ebben arról ír a tanár úr, hogy a 21. század pedagógusa a jelen korban lévő tanítási elveket igyekszik maximálisan előtérbe helyezni. Ezek közé tartozik az egyéni tanulási útvonalak elve, vagy evidenciája, amellyel, ugye, a sablonszerű oktatás visszaszorítása a cél. Ahogy a tanár úr fogalmaz "a szabadság felszabadítja a diákokat, és szárnyalni fognak" mert, "a diákoknak van jól körülhatárolható érdeklődési körük", "a diákok szenvednek attól, hogy egyentanítják őket". Ezekből az alapelvekből kiindulva kezdte bevezetni az új tanítási módszerét, miszerint mindenki a saját érdeklődési köre szerint tanulhat, a saját szintjén, a saját képességei, igényei szerint. A nagy lelkesedés azonban már az első napon alább hagyott, a tanár úrban kétségek merültek fel, ugyanis a diákjai leblokkoltak, nem értették, mi az, hogy  most ők mondhatják meg például, milyen témában írják a beadandót.

"Diák: Mi az, hogy a saját érdelkődési körömből válasszak anyagokat?

Én: Ez azt jelenti, hogy olyan dolgokról olvashatsz, amelyek foglalkoztatnak.

Diák: Mik foglalkoztatnak? 

Én: Ezt nem tudhatom, te tudhatod, hogy mi érdekel …

Diák: Aha, esetleg egy listát azért nem kaphatnék mégis arról, hogy mi érdekelhet?"

Tudom, egy eset "nem eset", nem vonhatok le általános következtetéseket, de azért felmerül a kérdés, vajon tényleg olyan egyszerű és nagyszerű a 21. század pedagógiája? Az elméleteink mennyire állják meg a helyüket a gyakorlatban? Valóban a legtöbb esetben alkalmazhatóak a módszereink? Mi hiányozhat a "rendszerből"?

(a linkelt bejegyzésnek csak egy részét emeltem ki, végigolvasásra, átgondolásra ajánlom.)

Magam sem hiszem, hogy ezt posztolom, de érdekes, lássuk be.

Eszembe jutott, hogy Würzburgban a nyelvi kurzuson az egyik óra témája az volt, hogy mostanában nagyon sok kutatást végeznek azzal kapcsolatban, hogy a számítógépes játékokat hogyan lehet bevetni a tanulásba, és milyen hatást lehet velük elérni.

Megleltem a cikket, ami elég ütős eredényeket mutat.

A würzburgi egyetemen kifejlesztettek egy számítógépes játékot kifejezetten a tanuláshoz, és 3 bajor Förderschuleban (fejlesztőiskola, ez Németországban 90 IQ pont alattól van) tesztelték 6 héten keresztül, amikor is a kísérleti csoport rendszeresen játszott a programmal, a kontroll csoport pedig a hagyományos okatást folytatta. A játékról azt kell tudni, hogy a cél a elérésének érdekében (megszerezni a fekete gyémántot), a karakternek 120 logikai feladatot kell megoldania, így haladhat előre. Segítségére van két kis törpe (hogy ők súgnak-e vagy a a csomagját viszik, azt sajnos nem tudom), és ha megoldotta a 120 feladatot, megnyílik a kapu a következő pálya felé. Ebben a játékban nincsenek fegyverek, harcok, csak keresés.

A feladatok, amennyire a képek mutatják, kifejezetten a logikus gondolkozást fejlesztik, eléggé a WISC-IV- re hajaz szerintem, gyakorlatilag rátreníroz az IQ tesztre. Ami viszont ahhoz vezet, hogy a kísérlet végén a gyerekeknek átlag 11 ponttal nőtt az IQ-juk. Ez mindenkit sokkolt, ugyanis ezeknek a gyerekeknek a hat hét alatt annyit nőtt az IQ- juk, hogy onnantól elvileg nem a Förderschuleban lett volna a helyük, hanem a sima általános iskolában.

Az biztos, hogy a kerettörténet nagyon motiváló a gyerekek számára, és szerintem észre sem veszik, hogy amiket csinálnak, azok tulajdonképpen feladatok....

Kint elég sokat foglalkoznak most ilyen számítógépes tanítójátékok kifejlesztésével, nagy perspektívát látnak benne.

Az ilyen játékok egyébként nagyon komolyan le vannak tesztelve, hogy maguk a figurák milyen érzéseket váltanak ki az emberből. 4 olyan pszichológiai kísérleten is részt vettem kint, ahol különböző karaktereket mutattak a képernyőn nagyon sokszor, és értékelni kellett, hogy mennyire kellemes vagy kellemetlen érzést vált ki az emberből, és hogy vajon milyen hangulatot fejez ki a karakter. Nyilván ez is benne van abban, hogy a kész játékokban már olyan karakterek szerepelnek, amiket az ember szívesen néz, mert jó érzést keltenek.

A kísérletről a cikk itt van: http://www.gulli.com/news/17508-uni-wuerzburg-computerspiele-foerdern-nachweislich-die-intelligenz-von-kindern-2011-11-14

A motiváló Mr. Garcia, avagy íme egy példa a gyakorlati megvalósulásról

Találtam egy linket, ahol olyan nagyon konkrét példákat írnak le, ahol egy tanár alaposan végiggondolva a UDL elvei szerint építette fel a tanóráit és a feladatokat. Ebből most az első példát fogom bemutatni, aztán talán a hetek során a többit is...

Mr. Garcia lelkes angoltanár egy New Yersey ipari területén lévő középiskolában, ahonnan a diákoknak körülbelül 40%-a tanul tovább, és az osztályok összetétele igen heterogén. Az adott osztályba, amiről beszámol, 32 diák jár, akik közül 8- nak nem az anyanyelve az angol, 2 rendelkezik valamilyen specifikus tanulási zavarral, 7- nek olvasási problémái vannak, és 14-en megbuktak az adott évfolyamon elvárt fogalmazás vizsgán.

Az osztály fogalmazási készségét szerette volna javítani, és nem utolsó sorban felkelteni a gyerekek motivációját az írásra. Ehhez a következő szempontokat gondolta végig:

• ·      a feladat célja
• ·      az eszközök és médiumok, amiket a diákoknak használniuk kell a feladathoz
• ·      az alkalmazandó stratégiák
• ·      az eredmény bemutatásának módja

Mivel diákjai alapvetően nem túl motiváltak az írásra, egy aktuális, és mindenkit megrendítő autóbalesetről íratja a fogalmazást, méghozzá cikk formájában, melyet az iskolaújságban majd közzé is tesznek.

Mr. Garcia célkitűzésként a "NAT"- ban előírt képességszint elérését tűzi ki, ezen tehát nem változtat, viszont frontális munka helyett a gyerekek csoportokban dolgoznak, s nem csak tényeket írnak a balesetről, hanem véleményüket, és a biztonságos vezetéssel kapcsolatos tippjeiket is.

A feladat bevezető szakaszában átveszik az adott nyelvtani szerkezeteket, melyeknek meg kell jelenniük majd a diákok cikkeiben,  és példákkal demonstrálják azokat. Ahelyett, hogy csak egy az adott témáról már meglévő cikket olvasnának, s ez alapján írnának, több féle forrásból kell kutatniuk, az internetről statisztikákat keresniük, cikkeket olvasniuk a témával kapcsolatban, mindezt csoportokban. Ez nem csak a forrás gyűjtés szempontjából hasznos, hanem mert példákat látnak arra, hogy milyen módon használják az adott nyelvtani formákat a különböző cikkekben.

A következő lépésben egyénileg vagy csoportosan kitalálják, hogy mik legyenek a legfontosabb pontok a cikkben, majd készítenek egy kezdetleges piszkozatot a cikkről, amit akár kézzel, akár wordben vagy speech-to- text (na azt hiszem a közeljövőben erről is írok majd...) írhatnak. A feladat része, hogy a szövegben adott nyelvtani szerkezetek megjelenjenek. A diákok közösen és/vagy a tanárral átnézik irományaikat, majd ha kész, eldöntik, melyik kerüljön az iskolújságba, és mindegyiket vagy felolvassák társaiknak, vagy legalábbis írásos formában közzéteszik.

Annak érdekében, hogy a diákok képesek legyenek megbírkózni a feladattal, Mr. Garcia többféle forrást bocsát rendelkezésükre, és részletesen felépíti a feladatot, melynek része az adott források alapján gondolattérkép készítése, az értékelés szempontjainak megismerése, és példa az értékelés különböző fokozatainak megfelelő szövegekre. A diákok megválaszthatják a prezentálás módját, azt hogy milyen mértékben szeretnének feed- backet kapni a munka folyamatában másoktól, valamint a feladat kapcsán olyan módon kerül sor a nyelvtan gyankorlására, hogy az egyben lehetőséget ad saját gondolatok, vélemények megfogalmazására, másokkal való megvitatására is, és ezáltal motiválóbbá teszi a feladatot.

Mr. Garcia mind angol, mind idegennyelvű cikkeket a gyerekek rendelkezésére bocsátott, a diszlexiás vagy látássérült gyerekeknek pedig kihasználva a számítógép lehetőségeit, egyéb módon biztosította az anyaghoz való hozzáfárést (Braille, Text- to- speech stb.) Azok számára, akiknek nehézséget okoz a számítógép használata, külön leírást készített a programokhoz, ezen kívül a csoportmunka is optimális volt ennek a problémának a leküzdéséhez.

A munkafolyamat közben és után Mr. Garcia megfigyeli, hogy kitűzött céljait sikerült- e megvalósítani, elérte-e, hogy a gyerekek motiváltak maradjanak, megkapják a kellő segítséget, melyre személy szerint szükségük van, módot kapjanak többféle forrásból dolgozni, és többféle képpen beszámolni munkájukról.

Ez egy tényleg motiváló példa, mert az látszik belőle, hogy tulajdonképpen nem olyan nehéz ezeknek az elveknek megfelelni, csak alaposan végig kell gondolni a célokat, a módszereket, a forrásokat, és ezalapján logikusan és fokozatosan felépíteni a munkafolyamatot, megadva a diákoknak a lehetőséget, hogy megtalálják a számukra érdekes és elérhető tanulási módokat.

A forrás itt található: http://www.cast.org/teachingeverystudent/casestories/cs2/index.cfm?page_id=31