Érdekes azért, hogy az ember amennyire sokat használja az IKT eszközöket, annyira ki is van szolgáltatva nekik, és teljesen meglőve érzi magát, ha valami éppen nem működik.
Az elmúlt pár napban rendszeresen elment a netem, a laptop tapipadja egész mást csinált, mint amit szerettem volna, és ma azért, hogy kinyomtassak ötoldalnyi fejlesztési tervet, át kellett verekednem magam Jobbikos és Fideszes lelkes emberek ezrein, hogy eljussak az egyetlen, a forradalom napján is nyitvatartó nyomtatós helyre. Tulajdonképpen, ha kézzel írtam volna, körülbelül harmad annyi idő alatt kész lettem volna mindennel. Jó lenne, ha az ember nem lenne mindig keretek közé szorítva (önmaga által is), hanem választhatná az adott helyzetben egyszerűbb megoldást. A legtöbb esetben nagyon hasznos, de néha csak gátol, nem visz előrébb, csak a társadalmi elvárások miatt rá van kényszerülve az ember. Végülis miért ne adhatnék le kézzel írott beadandót, ha a tartalma ugyanaz, és éppen egyszerűbb.
Bennem sajnos még mindig ellenérzés van a témával kapcsolatban, mert hiába látom sok esetben hasznosnak a digitális eszközök használatát az oktatásban, mérfőldekkel szimpatikusabb az összes alternatív pedagógiai irányzat, ahol a személyiségek vannak a központban. És sokkal szívesebben vinnék el egy köteg gyereket kirándulni, mint ültetném őket a gépek elé. (Még ha ez a példa kissé banális is.) Biztos, hogy fejleszti a kreatív gondolkodást a számítógépes tanulás is, de az nem ugyanaz a kreativitás, mint amikor az ember mondjuk fest, vagy énekel, vagy táncol, vagy vagy vagy. Nekem ez annyira személytelen. Örülnék, ha valaki megcáfolna, mert ha közelebb kerülne hozzám, akkor könnyebben menne a blogolás a témában.
Az elmúlt pár napban rendszeresen elment a netem, a laptop tapipadja egész mást csinált, mint amit szerettem volna, és ma azért, hogy kinyomtassak ötoldalnyi fejlesztési tervet, át kellett verekednem magam Jobbikos és Fideszes lelkes emberek ezrein, hogy eljussak az egyetlen, a forradalom napján is nyitvatartó nyomtatós helyre. Tulajdonképpen, ha kézzel írtam volna, körülbelül harmad annyi idő alatt kész lettem volna mindennel. Jó lenne, ha az ember nem lenne mindig keretek közé szorítva (önmaga által is), hanem választhatná az adott helyzetben egyszerűbb megoldást. A legtöbb esetben nagyon hasznos, de néha csak gátol, nem visz előrébb, csak a társadalmi elvárások miatt rá van kényszerülve az ember. Végülis miért ne adhatnék le kézzel írott beadandót, ha a tartalma ugyanaz, és éppen egyszerűbb.
Bennem sajnos még mindig ellenérzés van a témával kapcsolatban, mert hiába látom sok esetben hasznosnak a digitális eszközök használatát az oktatásban, mérfőldekkel szimpatikusabb az összes alternatív pedagógiai irányzat, ahol a személyiségek vannak a központban. És sokkal szívesebben vinnék el egy köteg gyereket kirándulni, mint ültetném őket a gépek elé. (Még ha ez a példa kissé banális is.) Biztos, hogy fejleszti a kreatív gondolkodást a számítógépes tanulás is, de az nem ugyanaz a kreativitás, mint amikor az ember mondjuk fest, vagy énekel, vagy táncol, vagy vagy vagy. Nekem ez annyira személytelen. Örülnék, ha valaki megcáfolna, mert ha közelebb kerülne hozzám, akkor könnyebben menne a blogolás a témában.
Érdekes, hogy még mindig mennyire erős ez a gondolkodás. Nem csak és nem főleg rád gondolok, hanem általában. Mármint hogy az IKT eszközök helyett mennyivel jobb ez meg az meg amaz. De hát nincs is szó arról, hogy bármi HELYETT kellene ezeket az eszközöket alkalmazni, vagy hogy preferáltabb lenne a táncnál, a festésnél, vagy más ehhez hasonlónál. Ez is egy lehetőség, egy eszköz, ami a társadalmi beváláshoz szükséges, egyre nagyobb szerepe van az életben, így a tanításban is helyet kell adni neki, fel kell készíteni a gyerekeket a használatukra, épp annyira a műveltség részévé kell válnia, mint az olvasásnak, számolásnak stb. A szubjektív érzéseink befolyásolhatnak bennünket, és nyilván annak idején a vonat, az autó elterjedésekor is voltak, akik azt gondolták, hogy mennyivel jobb azok helyett lóval vagy gyalog járni, de ma azért erősen kifogásolnánk, ha ezt kellene tennünk, miközben ma is sokan szeretnek lovagolni, túrázni, azok közül is, akik amúgy autóval járnak.
VálaszTörlésA lehetőségeket pedig csak úgy tudjuk felkínálni a gyerekeknek, választani csak úgy tudnak, ha sokféleség van. Tánc is, festés is, IKT is, ló is, meg mittoménmi is :)
Igen ez tényleg így van, megférhet egymásmellett IKT és művészet stb. A cikkekben viszont, amiket olvastam a blogolás kapcsán a UDL-ről, érződik számomra egy olyan hozzáállás, hogy aki nem használ ilyen eszközöket, az gyenge, korszerűtlen. Ez persze megint nem ugyanaz, mint amit a fenti bejegyzésemben írtam, csak azt gondolom, hogy köze van ahhoz, hogy ennyire nem tudok azonosulni ezzel a szemléletmóddal, amiről folyton írnunk kell.
VálaszTörlésNem gondoltam, hogy ez ekkora falat lesz, de nekem nagyon nem esik jól olyan témában blogolni, amit nem érzek magaménak, mert a blogolás szerintem egy személyesebb dolog, mint amikor egy feladatot le kell adni adott témában, és azt hiszem sokkal közelebb hozná az egésznek az elvét, ha nem magáról az IKT-ről kéne blogolnunk, hanem olyan szakmához kapcsolódó témáról, amiről azért írunk, mert személy szerint foglalkoztat, és amire örülnék, ha mások is reagálnának. De ez már egy szubjektív vélemény persze, csak én ebből magamnak annyit elteszek, hogy szerintem ez az eszköz csak akkor alkalmazható jól a tanításban, ha a gyerekek belső motivációjára alapoz, és szabadon választott, őket aktuálisan foglalkoztató témákról írhatnak. Ilyen formában szerintem szuper viták és veszélgetések alakulhatnak ki köztük blogon, és egy ilyet szerintem a mi évfolyamunknak is csinálni kéne.
Ha ugyanezt minden héten egy papírra leírva le kellene adni, akkor az szubjektíven milyen lenne? Hasonlóan nehezedre esne? Vajon a blog formája okozza-e az érzést, amiről írsz? Esetleg ha a téma a korszerű tanítási módszerek alkalmazása lenne, az változtatna?
VálaszTörlésCsak megkérdezem még ezt: az UDL megismerése nem szakmához kapcsolódó téma?
VálaszTörlésSzerintem a blogformának köze van hozzá. Mert a blogba az ember olyanokat akar írni, amiről azt gondolja, hogy szívesen megosztaná másokkal, mert érdekes, értelmes, és ennél a témánál így hogy 8-an blogolunk róla minden héten, úgy érzem, hogy nem tudok sok olyat írni, ami bármi újat mondana (főleg, mert ami internetes cikk és ppt megtalálható, az hatalmas részben fedi egymást tartalmilag, így szerintem nagyon nehéz újat hozzátenni, akkor pedig minek bármit is írni. Egyébként lehet, hogy tényleg csak nem találom a jó irodalmat a témához, mert akárhogyan keresek, mindig ugyanazokat adja ki, az alapelveket meg azt, hogy a tanárok mennyire nem élnek ezzel a lehetőséggel. Persze, tudom, hogy a szakmához tartozik ez a téma, csak nagyon behatároltan, pont amiatt, amiket az előbb leírtam. Úgyhogy azt hiszem, hogy igen, könnyebb lenne szerintem korszerű tanítási módszerekről írni, vagy legalábbis motiválóbb, mert meglenne az az érzésünk, hogy van választási lehetőségünk, tágabb keretek közt mozoghatunk.
VálaszTörlésA blog egy eszköz, amely a tanulási folyamat során mintegy naplózza magát a folyamatot. Persze ez nagyrészt függ attól a szemponttól, amit választotok magatoknak ehhez. A választás lehetősége itt is megvan :) Az a két irány, amit találsz, magában rejt olyan témaköröket a témán belül, amelyen el lehetne indulni, amellyel kapcsolatban lehetne gondolkodni, át lehet saját eddigi tudásotokon is szűrni, kutatni, hogy külföldön és itthon milyen okok miatt nem használják vagy használják a tanárok, a gyógypedagógusoknak milyen szerepük lehet ebben a témában, fel lehet vetni gondolatokat, meg lehet osztani azt szélesebb körrel is (lásd facebook, twitter, google+ megosztás gombok a posztok alatt), és lehet beszélgetést kezdeményezni többségi pedagógusokkal vagy pedagógia vagy tanító szakos hallgatókkal róla stb. Nem csak a kész szakirodalmakat lehet a projekt második szakaszában alkalmazni, lehet egyéni irányt is adni a folyamatnak. A 8-an írtok ugyanerről a témáról is éppen ezt tenné lehetővé, de egyelőre nem használjátok ki a blog kommentelési lehetőségét, nem vitatjátok meg, nem vetitek fel a kérdéseiteket, azaz hogy de, te ezt megtetted, de rajtam kívül nem reagál senki :)
VálaszTörlésVisszakanyarodva, ha ugyanerről a témáról beadandót kellene írni, az mennyivel lenne jobb a felvetett problémád kapcsán? Tulajdonképpen akkor kaphatnék 8 majdnem egyforma dolgozatot, ha jól értem a problémát. :)
Talán a közeljövőben felvetem ezt a kérdést a saját blogomban, és akkor majd ott jöhettek kifejteni a véleményeiteket, hátha az könnyebb lesz. És jöhetnek mások is, akikkel lehet vitát kezdeni, érvelni pro és kontra.
Kedves Luca!
VálaszTörlésBocsánat, hogy csak ide írok, de a blog ugye nyitott, ráadás mint abszolvált tanakos hallgató magam is megcsináltam a kurzust, plusz mind a mai napig aktív blogger vagyok.
Érdekesnek találom azt, amit leírtál, szerintem sokak véleményét képviseled a meglátásoddal a gyógypedagógiában, nem pusztán egyéni "problémát" látok benne.
Számomra nem az a kérdés, hogy a PC vagy az okostelefon (nekem többek között ez lett az egyik gumicicám), önmagukban jó dolgok-e? Miért jobb dolog a ceruza vagy a toll, esetleg a papír? Ezt is, azt is lehet jóra és rosszra használni (mint ahogy az erdőbe is ki lehet menni azért, hogy sétáljunk és azért is, hogy kivágjuk a fákat.)
Szerintem a mi felelősségünk az, hogy megtanítsuk a következő generációt arra, hogy ezeket az eszközöket mire használhatja értelmesen. Mert hogy használnia kell, az biztos. Gondolj csak bele, már mi is interneten jelentkezünk kurzusokra, én pölö az egyetemi jelentkezésemet is a felvi.hu-n adtam be, sőt, ha minden igaz, akkor a mester képzést is úgy csinálom majd meg egy németországi egyetemen, hogy végig Budapesten fogok élni és dolgozni, az egyetem kampuszára pedig be sem teszem a lában.
És én a digitális kapcsolatokat nem érzem személytelennek vagy embertelennek. Egy amerikában élő barátom blogja sokkal bensőségesebb, személyesebb, mint sok felületes csevegés olyanokkal, akik éppen velem szemben állnak.
Másrészt kár volna tagadni, hogy a digitális - globálisan a technológiai - fejlődés kifejezetten megkönnyítette a fogyatékos személyek életét. Olyanok szólalnak meg és hallatják a hangjukat a digitális térben, akiknek azelőtt erre semmilyen formában sem volt lehetősége, egy autista lány amerikában blogol (egyébként nem beszél), súlyos paralízises emberek egyetemet végeznek az E-Learning rendszeren keresztül. Azt gondolom, hogy ha vannak szakemberek, akinek igenis nagyon jól kell ismerniük a modern pedagógiai eszközöket (nem mellőzve természetesen a jól beváltakat sem), azok éppen hogy a gyógypedagógusok.
Harmadrészt mint hallgató, nekem is sok felesleges dolgot kellett megtanulnom, ami nem vált különösen a részemmé (én kifejezetten az euritmiától írtóztam), de részét képezi a tantervnek, és talán meglepő, de azt gondolom joggal. Mert ezt is ki kell próbálni, életünkben legalább egyszer. Valószínűleg sosem leszek euritmia fan, miközben minden ellenérzésem ellenére bővítette a didaktikai repertoáromat, a láltóképemet, nem mellesleg a műveltségemet. De ez van, nem vagyunk egyformák.
Úgy tűnik, neked az IKT és WEB2.0 nem lesz a véred része. Nem is kell, hogy az legyen. A lényeg, hogy ennek ellenére is legyen annyi tapasztalatod és ismereted ebből is, hogy meg tudd érteni azokat, akiknek viszont igen. Mert azt nyilván te is tudod, hogy azt nem várhatod el, hogy a gyerek értse meg a te digitális világodat. Neked kell az övét!
Kedves László!
VálaszTörlésIgen, mind igaz, lassan kezd is megtörni az ellenérzésem, főleg hogy tényleg egy érdekes beszélgetés alakult ki ebből a témából itt, és ez élővé teszi a dolgot.
Tudom, hogy hasznos a számítógép, igazából az ellenérzésem a dolog töménységéből adódott, mert a témában való kutakodásból lett egy olyan érzésem, mintha az IKT-t mint egyetlen megszentségteleníthetetlen utat jelölne ki a jövő pedagógusa számára. A mai bejegyzésemben egy jó példáról írtam, ami tényleg nagyon szimpatikus, és szerintem jól bánik az arányokkal, mert felkínál lehetőségeket, és hozzásegít azok alkalmazni tudásához, de nem erőlteti rá az emberre.
Azzal azért továbbra sem értek egyet, hogy annyira személyes lenne, mint amilyenre szerintem egy gyereknek (legalábbis a kisebbeknek mindenképp) szüksége van, de a tanításba beágyazva mindenképpen hasznos lehet az alkalmazása a számítógépes eszközökek, és amit te is írtál, valóban nagyon nagy lehetőség az akadálymentesítésben.
Tényleg érdekes lett ez a diskurzus, végülis érdemes volt kiírni, amit gondoltam, mert jó kérdéseket és válaszokat kaptam rá, és nem maradt olyan száraz és messzi a téma, mint amilyennek korábban tűnt.
Ugye-ugye, mit tesz a blogolás... :P
VálaszTörlés