A számítógép robbanásszerűen lépett be a mindennapjainkba és hasonlóan nagy
rejtélyekkel került be az iskola falai közé. Sajnálatos, hogy ezt a váratlan
megérkezést nem készítették elő jobban a tanárok körében. Ebből adódik az is,
hogy nagyon sokan szakértelem hiányában, nagy nyűggel próbálnak a
számítógépekkel egyről a kettőre jutni (ma is így van). Lényeges pozitívum, hogy színessé
tudják varázsolni a tanórát, de természetesen csak akkor, ha egy megfelelő
munkaformában (csoportos, páros munkában) dolgoznak a tanulók, mely megkövetel
egyfajta önállóságot tőlük. A számítógépes környezetet sokáig informatika vagy
információtechnika néven emlegették, de ma már új névhasználat van a köztudatban
(New Information and Communication Technology - NICT) vagyis Új Információs és
Kommunikációs Technikák (ÚIKT).
Új tananyagokat és oktatási módszereket is hozott magával a számítógép. De
mivel a gép érkezett először nem az általa használható dolgok így sok
kísérletezés előzte meg ezt az időszakot.
Most a digitális taneszközök fajtáiról ejtenék pár szót, mivel számomra is
érdekes, mennyiféle felosztás jelenik meg. Valószínűleg ismerjük őket, csak az
elnevezések újak:
1. Tananyagok fajtái (ANDERSEN 1997; COLLIS 1996)
- mechanikus begyakoroltató
feladatok ellenőrzéssel („drill-and-practice”)
- oktatási segédlet,
magyarázatokkal (tutorial)
- interaktív információs
rendszer (multimedia dialogue system)
- oktatásszervező
programok (management)
2. A gép szerepe az oktatási folyamatban (TAYOR 1980;
SLAVIN 1989; KULIK 1994)
... folyt. köv
használt cikk: (Kárpáti Andrea - Digitális pedagógia, Új Pedagógiai Szemle 1999/04)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése