ET alapozó II.

A téma folytatásaként most a tervezési koncepciók alakulásáról írnék. Hogyha lemaradtatok a gondolatmenetben, az előző részletet itt olvashatjátok újra.

A mindenkori felhasználó igényeit nagyban befolyásolja kultúrája, országa helyzete, így ezek változása az igények szükségszerű változását idézik elő.
Ha megvizsgáljuk az 1970-es évek előtti tervezési koncepciókat, egy implicit, zárt tervezési rendszert figyelhetünk meg. Ez azt jelenti, hogy a több mint 40 évvel ezelőtti használati tárgyak, épületek, koncepciók kiindulópontja egy átlagos képességekkel bíró ember volt. Átlagos testmagasságot, átlagos súlyt, átlagos erőt, átlagos értelmi szintet, átlagos képességeket, mindenből átlagos értéket számolva igyekeztek egy szabványt meghatározni. Nem nehéz belátni, hogy nincs olyan ember a világon, aki az összes átlagnak megfelelne, vagyis tulajdonképpen az ez időszakban tervezett tárgyak, épületek...stb. pont azt a  nagyon hangzatos célt nem érték el, hogy minden felhasználónak jó legyen.
A '70-es évek elejétől azonban megjelent az akadálymentesítés eszméje, amelynek fő támogatója a társadalmi integrációt támogató koncepciók kialakulása volt. A kiindulópont áttevődött az akadálymentesítésre, ami a különleges igények előre törekvését eredményezte. Így némileg sikerült elérni, hogy a használók/felhasználók köre bővüljön, és bizonyos esetekben a többi felhasználó számára is kényelmesebb megoldások születtek.Ezt az időszakot nevezhetnénk a segédeszközök korának is, hiszen a már meglévő eszközök, építmények átalakítása, adaptációja történt külön, speciális tervek alkalmazásával. Ez tehát továbbra sem jelentette az integrált, hanem csupán a kiegészítőmegoldásokat. Gondoljunk például a külön bejáratokra, a lépcsőkorlátra szerelt liftekre, vagy a "vakbarát" honlap verziókra.
A hibák felismerését és orvosolását egy újabb koncepció bevezetésével igyekeztek elősegíteni. Az 1990-es évektől kezdődően a tervezési folyamatok során egyre inkább az egyetemes tervezés eszméje nyert létjogosultságot. Az új fogalmat, elnevezést az EIDD Stockholmi nyilatkozata alapján használhatjuk. A koncepció kiindulópontja az emberi különbségekre való fókuszálásra tevődött. Itt már nem akadálymentesítésről, hanem az akadályok megelőzéséről, preventív gondolkodásmódról beszélünk. Az egyetemes tervezés célja, hogy olyan termékek kerüljenek a felhasználókhoz, amelyek a különböző szituációkban, élethelyzetekben is a lehető legjobban megállják a helyüket. Emellett fontos szempont még, hogy ne legyen költséges, stigmatizáló, esztétikailag megkérdőjelezhető. Összefoglalva, a három legfőbb kritérium, hogy (1) a tervezéskor a lehető legtöbb használó figyelembe legyen véve, hogy (2) maximálisan flexibilis, azaz egyénre szabható legyen, és hogy (3) a már meglévő egyéni segédeszközökkel összeilleszthető, kompatibilis legyen. Mindezek a fenntartható fejlődést is elősegítő stratégiává alakulnak.

Az alapozó képzésnek ezennel vége, remélem sikerült megérteni, mi is az egyetemes tervezés lényege, miért fontos ez mindannyiunk számára.

A bejegyzés, hasonlóan az előző részhez, Pandula András:Az egyetemes tervezés eszméje című munkája alapján készült.