webinárium-csapó1 és soksok...

Összeültünk, hogy bevégezzük a projekt utolsó fázisát és elkészítsük a webináriumot. Készítettünk egy nagyon jó ppt, mivel úgy gondoltunk ez fog menni a videó alatt és mi ezekről a diákról fogunk beszélni (nem szerettünk volna mi látszani).

Bekerültek a részek, felosztva, hogy ki miről beszél:

• I. Egyetemes tervezés kialakulása - Dóri
• II. Mit jelent az egyetemes tervezés a tanulásban, agyterületek felelőssége, UDL alapelvei - Luca
• III. UDL és IKT párhuzama - Vera
• IV. Kutatás célja, módszere - Dóri
• V. Kérdőív (hipotézisek, eredmények) - Én

Gondoltuk már könnyű dolgunk lesz ezek után, és megnyitottuk a ustream oldalát, hogy ezen készítsünk el a webináriumot. Bejelentkezés könnyen ment facebook accounttal, így egyszerű elkészítésre számítottunk.
De egyszerűen sehol sem tudtuk beállítani, hogy ne minket vegyen közben a program hanem a ppt-ket.
Ott küszködtünk vele és az idő csak ment... így gondoltuk megpróbáljuk a google+ hangout-ot.
De ezzel a programmal sem sikerült összebarátkoznunk, nem sikerült úgy beállítanunk ahogy akartuk.
Így végső megoldásnak (mivel nem találtunk több időpontot, hogy mikor üljünk össze újra) felvettük a hangunkat a Luca gépén levő hangrögzítő programmal. Ez alá be fogjuk majd vágni a ppt-nk képeit print screen-el. Igen ez sokkal nagyobb munka, örülünk is neki nagyon, de nincsen más választásunk, ez a feladat... Így sem sikerült kaptam az infót Lucától, nem tudom mi lesz ezzel a feladattal..wááááh.

SDT - Sulinet Digitális Tudásbázis

A Sulinetet régóta ismerjük. Ez olyan mint a wikipedia, nem tudod mióta használod, de majdnem úgy érzed, mintha mindig is használtad volna. Természetesen, az előbbi feltételezés nem igaz, viszont annyiban érdekes elgondolkodni rajta, hogy a wikipedia és a hasonló portálok miért ívódnak bele ennyire mindennapjainkba. Remélem, hogy nem járok messze az igazságtól azzal, ha azt mondom, hogy egyszerűen azért, mert a tudásra a napjaink legnagyobb részében szükségünk van és lassan már bármiféle kérdés merül fel bennünk, nem környezetünkhöz fordulunk, hanem beütjük a google-ba. Mivel már olyan sorsdöntő dilemmákkal, mint a "Mit egyek ma ebédre?", is az internetes univerzumboz fodulunk, ezért nem csoda, ha például nem a nagyszüleinket kérjük, hogy elmeséljék történeteiket az 1956-os forradalomról, hanem megnézük egy videót a youtubon, elolvasunk egy szócikket a wikin vagy éppen végig nézünk egy fotógalériát a sulinet adatbázisában. Pedagógusokként persze, ezt kutya kötelességünk kihasználni és digitális ezsközeinkkel, muntiszenzoriálisan megkörnyékezni a diákjainkat.
Pár hete találtam egy régebbi cikket, majd észrevettem, hogy a Sulinet oldalát idén agusztustól alakították át. Nyílvánvalóan, az alap szolgáltatások, panelek nem változtak. A régi tartalmak megújított formában kerülnek újra publikálásra. Viszont a tananyagok mellett most már közösségi portálként is funkcionál az oldal. Itt is lehet csoportokat alakítani, üzeneteket küldeni a barátaidnak, vagy tartalmakat megosztani. A kezelő felület is a közösségi oldalak stílusában pompázik és esztétikailag is megállja a helyét. A profilakítás után máris keresgélhetünk a csoportok között, és egyből elénk kerül pédául egy CC-Creative Commons csoportajánlás. Nagyon tetszik, hogy a facebook-os like helyett itt tapolni lehet, ha tetszik valamelyik megosztott dokumentum, így igazából a tartalom megalkotójának szól az üzenet.
Véleményem szerint az oldal jól felhasználható olyan univerzálisan tervezett órákhoz, projektfeladatokhoz, ahol a pedagógus szeretné a diákokat  az interneten fellelhető biztonságos, ellenőrzött tartalmak segítségével a multiszenzoralitás jegyében oktatni.

Prezentáció bogozgatás

Így, hogy az órán nem voltam, azt hiszem hiányzott vagy egy-két magyarázat, vagy legalábbis közös fejtörés. A prezentáció érdekes, de nagyon sűrű, és néha számomra nem volt érthető.

Azt gondolom, hogy első sorban olya személyeknek szól, akiknek már van kapcsolata fogyatékos személyekkel, ellátó intézményekben dolgozóknak, családoknak. Ahhoz, hogy teljesen laikusoknak szóljon, szerintem túl tömör, és sokkal több emésztést kíván, minthogy az utcáról besétálva valakit ez meggyőzzön. Ezt a fajta hozzáállást az ember szerintem nem tudja egy óra alatt magáévá tenni, csak lassan, fokozatosan, ismerkedve a dologgal.

A miről szól, és mi a mögöttes üzenete közt nehezen tudok különbséget tenni, de ami anélkül lejött nekem, hogy visszanézném újra, az az a szemléletmódváltás volt, hogy túlféltéssel, és segíteni akarással, valamint azzal, hogy azt gondoljuk, hogy a értelmileg akadályozott embereknek végülis elég, ha mi foglalkozunk velük, fejlesztjük őket és "játszunk velük", tulajdonképpen bezárjuk őket egy olyan helyzetbe, amiből nem tudnak kijönni, és a társdalom számára tulajdonképpen legitimizáljuk, az elzártságukat, hiszen azzal, hogy úgy teszünk, ez így a helyén van. Így nem csoda, ha a társadalom úgy éli meg, hogy a fogyatékos személy a probléma, hiszen nem lép vele kapcsolatba, nem ismeri, csak annyit tud, hogy mindig gondozásra szorulnak, tehát terhet rónak a társadalom többi tagjára. A prezentáció a szociális kapcsolatok hiányára helyezi a hangsúlyt, amit nagyjából az összes probléma okozójának tart, s rámutat az internetes fórumok adta lehetőségekre, amelyek valamilyen szintet kiutat jelentehtnek a fogyatékos személyek zárt világából, egyrészt, mert számukra is lehetővé válik, hogy kommunikáljanak a "külvilággal", és tájékozódjanak, másrészt, mert sokkal könnyebb a világ számára megmutatni valamit a fogyatékosság jelenségéből, problémáiból, jobban terjednek ezek az információk, és ez lehetőséget ad arra, hogy a társadalom az új ismeretek, benyomások által érzékenyebbé váljon a témára.

A "finding guilty of crime against society/ having an intellectual disability" párhuzamba állítása szerintem elég hatásos, és elgondolkozta, mert ahhoz, hogy az ember összerakja, hogy mit is akarnak ezzel kifejezni, kénytelen ténylegesen elgondolkodni a tartalmon.

Tetszik az orvosi és a szociális modellek vizuális megjelenítése, mert sokkal kézzelfoghatóbb, és érthetőbb, mint amikor mindez csak leírva van. Tényleg rámutat arra, hogy mutogathatunk a fogyatékos emberekre, mint problémák, de ezen nem lehet változtatni, míg azoknak az akadályoknak a nagy részét, amelyekkel ők szembetalálják magukat, át lehetne hidalni, ez pedig a társadalmon múlik, rajtunk, akik azt hisszük könnyebb rájuk mutogatni. Itt szerintem érthetőbb lett volna a social services---- social change dia, ha csak a rajzok után következik, így egy kicsit lóg a levegőben.

A Hupikékes diát remélem valaki értelmezi, mert arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit keres ott... 

Prezentáció - részlet.

Az előző postokban Keenan Wellar egy megosztott prezentációjával kapcsolatban osztották meg véleményüket, amelyekkel én is abszolút egyetértek. Számomra is néhol nehezen értelmezhető logikai ugrások vannak a diasorban, borzasztóan zsúfolt és nem teljesen egységes. A mellette megtartott előadás valószínűleg felülírta volna ezeket az érzéseket, de így csak néhány elemét tudtam véleményem szerint jól értelmezni. Az egyik az a dia, amiről ez a postom szól.

A prezentációnak az a része, amelyből ezt a képet kiemeltem, arra próbál reflektálni, hogy az önkéntes szervezetek, de gyakran az önkéntesek munkája is küzdelmes. Ha a mindennapok emberét megkérdezzük az önkéntes munka jelentőségéről, szerintem nagy százalékban olyan válaszokat kapnánk, amelyek elismerik, támogatják az ilyen jellegű kezdeményezéseket. Ennek ellenére, amikor mondjuk a szervezetek támogatásáról van szó, sokak számára már mégsem olyan fontos az önkénteskedés. Ahogy a dián is látszik, az attitűdök valamiért ellene vannak az ilyen szervezetekhez, a pénzhajhász élet- és gondolkodásmód már sokkal mélyebb gyökereket vert az emberekben. Azt gondolom az előadó ezen a dián arra próbál rávilágítani, hogy bizonyos körökben az internet használattal kapcsolatban még sok negatív attitűd él, amelyeken változtatni egy komoly fellépéssel lehet. Például bebizonyítani, hogy az interneten nem csak lógni lehet, hanem az információk megfelelő szűrésével olyan közösségekhez, csoportokhoz kapcsolódni, amelyekkel társadalmi nehézségek megoldásán lehet együtt gondolkodni. A "sok rossz dolog van az interneten" hozzáállást szerintem ideje lenne mellőzni, és támogatni kellene a "keress jól!"/"használd okosan!" jellegű elképzeléseket.

Slideshare prezentáció

Az e heti óránkon feladatunk volt csoportosan egy prezentáció megtekintése mely a slideshare oldalon volt közzétéve. Ebben a blogbejegyzésben kicsit bemutatnám illetve reflektálni szeretnék erre az előadásra.

Nos, hogy mindenki megtekinthesse ezt a prezentációt mielőtt olvasná soraimat, ezért innen elérhető.

Kinek szól?

Úgy gondolom, hogy az előadás célközönsége akár az egész populáció, népesség. Mivel szerintem, a konferencia ahol előadták nem csak szakembereknek volt meghirdetve.

Magáról a prezentáció külalakjáról:

Miután elolvastuk az órán az első gondolatunk az volt, hogy rendkívül hatásvadász az előadás, és a rengeteg kép miatt így önállóan nehéz követni az egymás után következő gondolatokat. De ebből következtethetünk tehát arra, hogy egy konferenciára készült az anyag nem pedig önálló felhasználásra.

Miről szól?

Az előadás a média és az önkéntesség párhuzamba állításával kezdődik. Majd megjelenik az értelmi fogyatékosság mint egyik fő téma.

Úgy gondolom, hogy az előadás fő kulcspontja a következő gondolat:

• a szociális szervezetek hatékonysága, munkája által TUD megvalósulni társadalmi változás az érintett rétegben (értelmi fogyatékosság).

Bemutatja az orvosi, majd a szociális ellátórendszer modelljét. (látványos ábrákkal)

Számomra pozitívum:

• felhívó stílus (viszont szerintem kicsit sok)
• vannak jó képek, ábrák,
• frappáns megfogalmazások.

Számomra negatívum:

• túl rámenős, rábeszélős stílus,
• elriasztó példa (Down abortusz arány - és, hogy kerül az oda?),
• mi a kapcsolata az adott helyen a képeknek és a szövegeknek,
• nem érzem az összefüggést minden esetben az egymást követő slide-ok, gondolatok között,
• ugrál a témák között.

Azt hiszem, all in all ha véleményt kell mondanom nem teljesen tetszik a prezentáció, viszont szívesen meghallgattam volna az előadását, és akkor úgy gondolom akár meg is győzött volna az előadó (feltételezem kissé vicces stílusában.)

Felkészülés a webináriumra

Felkészültünk a webináriumra. Megtartottuk az első közös ülésünket a projektünk lezárását képező feladattal kapcsolatban. Luca megfogalmazását idézve: "effektívek voltunk" :]
Elkészítettük az előadás tervét. Megnéztük az e-learningen megtalálható ehhez kapcsolódó anyagokat, végig vettük azokat a témákat, amikkel foglalkozni szeretnénk az előadásunkban és amikra fel akarjuk az építeni. Abban egyeztünk meg, hogy egy PPT-t készítünk el közösen, és felosztjuk egynás között a mondanivalónkat.
A megbeszélés legizgalmasabb része a kérdőívek átnézése volt. Máris rengeteg gondolatunk támadt az eredményeket olvasva, és az előzetesen felvetett hipotéziseinket illetően is értek minket meglepetések.
Lezártnak tekintjük a kérdőívek beérkezését, így összesen 27 pedagógus osztotta meg velünk véleményét a különböző kérdésekkel, állításokkal kapcsolatban.
Úgy gondolom szolgálunk majd az előadásunk közben érdekes adatokkal, nem várt fejleményekkel, és remélhetőleg, pár gondolatébresztő dologgal is a hallgatóságunk számára.
Kíváncsian és izgalommal várjuk, hogyan sikerül a webinárium és milyen visszajelzéseket, véleményeket kapunk majd a csoporttól. Arról nem is beszélve, hogy érdeklődéssel várjuk, a többiek hogyan oldják meg ezt a projektfeladatot.

Social Media for Social Change konferenciára készített slide

A prezentáció célközönsége az egész társadalom, ill. pontosítva azok az emberek, kik nem hallottak még eddig arról a globális issueról, ami a fogyatékossággal élő személyek (a prezentációban főleg az értelmi fogyatékossági csoportra kihegyezve) integrációját illeti, továbbá bárki, akinek nincs elég információja vagy
éppen egy másik látásmód megismerésére szánta el magát. Eredetileg az előadás több, mint valósznínűleg egy konferencián került levetítésre, így a konferencia résztvevői lehettek az elsőszámú célközönség.
A slideshow egyből a charity, azaz önkéntes munkával indít, mellesleg kissé hatásvadászan. A szociális szervezetek a kulcs és az út a társadalmi változásokhoz. A prezentációt készítő szervezet céljának vallja azt, hogy bevonják az embereket a munkájukban és aktív részvétellel tegyék a szociálist, még szociálisabbá.
Mi az út ehhez a változáshoz?
Megint messziről indít, és a prezentáció végefelé jut el csak hozzánk az igazi üzenet. Lehetséges, ha a konferencián vettünk volna részt, akkor egyértelműbb lett volna a kezdetektől, hogy mi a téma.
Egy - egy slideon bemutatja az orvosi modellt, ami továbbra is domináns a szociális ellátórendszert. Ismertetik a szociális fogyatékossági modellt. Ezután hirtelen elrettentő számokat látunk a Down-os babák abortuszáról, de nem értem, miért jön ez most ide. A prezentáció nem magyaráz, nincsenek megfelelő összefüggések, kisség kaotikus. Lehetésge, hogy ha hallottuk volna az előadást, akkor jobban értenénk.
Persze megmagyarázható, hogy miért tér vissza folyton az értelmi fogyatékkal élő személyekre, hiszen a slidot készítője a kanadai LifeWorkPlay szervezet egyik vezetője volt, akik megnevezésében is benne foglaltatik a értelmi fogyatékosság kifejezése: "A good life for people with intellectual disabilities."
Szó esik még a fogyatékossággal élő emberek sebezhetőségről, valamint túlvédelmezettségéről,  érdekes képet is látunk erről, majd kezd körvonalazódni a relationship sky szemléletes megjelenítéséve, hogy mi is az, amit a prezentáció készítője megoldásként ajánl.
Social capital: In sociology, social capital is the expected collective or economic benefits derived from the preferential treatment and cooperation between individuals and groups. (forrás: wikipedia) Azaz a szociális tőke, ami Bourdieau három tőketípusa közül az egyik. Mind tudjuk, hogy a társadalmi beilleszkedés sikeréhez mindháromra szükségünk van. A szociális tőke a fogyatékkal élők számára létfontosságú, hiszan a "relationship sky"- on nem csak egy csillagnak kellene fényleni-e, hanem sok ezernek kellene a fényét feléjük sugároznia.
Megoldást nyújthat az a híd, amit az online közösségek, a digitális médiák jelenthetnek. Az információ manapság hatalom, inspiráció, lehetőségek tárháza. A médiákat viszont általában a pénz tartja a szorításában, a slide kihangsúlyozza azt, hogy a non-profit szervezetek pont ezért általában nem versenyképsek, pedig annak kellene lenniük annak érdekében, hogy segíthessnek azok számára, akiknek szükségük van rá. Az online közösségek egyre jobban kinövik magukat, ezt ki kell használnia a társadalomnak nem csak kizsákmányolásra, hanem hasznos dolgokra is. Pozitív példaként hozza egy ottawai honlap a Be united közösségét.
"Social media opens a lot of door and keeps doing it." A médiák sok ajtót nyitottak már ki és nyitnak ki a jövőben is az emberek számára. A szociális tőke így új értelmet nyer és már nem a hagyományos értelemben kell gondolnunk rá.

Számára a prezentáció pozitívuma, hogy volt pár jó képválasztása, amivel elég szemléletesen fogta meg a közönséget, valamint tetszett természetesen a hozzáállás, attitüd, amit közvetített, és amilyen lelkesedést érezhettünk a sorok között. Az, hogy mennyire sikerült ezt átadni már másik pontba tartozik. A prezentáció valószínűleg előadás formájában nagyobb hatást fejtetett ki a hallgatóságra. Olvasva a slide kissé hosszú, sok mindent akar közölni, az össze vizuális élmény nem közvetít profizmust. (Érzésem szerint a blogbejegyzésem is, mivel követni próbáltam a ppt menetét, kissé kaotikusra sikerült.)  A perezentáció kinézetének több időt kellett volna szentelni, ha mi előadást tartunk, ez számunkra is jó tanulság lehet. Nem feltétlen elég a megfelelő tartalom, a formára is figyelni kell, mert akkor lesz csak hiteles az előadó, továbbá nagyobb valószínűséggel ér el a mondanivalója egy igényesen megszerkesztett prezentációban a közönséghez.