Véletlenül bukkantam erre az elég érdekes cikkre az online egyetemi képzések terjedéséről, ami azt gondolom, hogy a webinárium és az online tananyagtervezés kapcsán témába vág. http://index.hu/tech/2012/12/08/egyetemen_alsogatyaban_a_monitor_elott/
A cikk arról számol be, hogy az USA-ban erőteljesen terjednek az online egyetemi kurzusok, amik a hatamas távolságok miatt lehetővé teszik, hogy mindenki végezhessen olyan szakot, ami érdekli, akkor is, ha az több száz/ ezer km-re van lakhelyétől.
Pozitívumként a rugalmasságot, és ennek kapcsán azt, hogy az oktatóknak a tanítás helyett több idejük jut a kutatásra, valamint az online tananyagokban rejlő interaktivitást említi. Természetesen azoknak, akiknek már fix munkájuk, családjuk van, és másként nem lenne lehetőségük továbbtanulni, tényleg nagyon optimális lehet egy online képzés.
Negatívumként megjelenik, hogy egyenlőre elég elterjedt, hogy az online tananyagok nem az interaktivitást használják ki, hanem felraknak néhány videót és szöveget a felületre, és pipa.
A statisztikák azt mutatják, hogy egyenlőre nem sikerül azt a színvonalat hozniuk, mint a hagyományos egyetemekre járó diákoknak.
Magyarországon egyenlőre elutasítják az online felsőoktatás lehetőségét, azzal érvelve, hogy a személyes kapcsolat elengedhetetlen.
Egy kizárólag online működő képzést nem nagyon tudok és nem is szeretnék elképzelni. A távolságok miatt tényleg vanna előnyei, és vannak olyan kurzusok, amelyeknél valóban mindegy, hogy az ember bemegy-e vagy nem, ha utána megtanulja a szakirodalmakat. De például egy Bánfalvy- óra lényegét esélytelen lenne átadni online, szerintem még úgy is nehezen, ha videón levetítenénk. A személyes interakció néha nagyon fontos, főleg az olyan óráknál, ahol a szemléletváltozás a lényeg, nem pedig a konkrét információk megjegyzése.
Mindenesetre érdemes ezen elgondolkozni.
A cikk arról számol be, hogy az USA-ban erőteljesen terjednek az online egyetemi kurzusok, amik a hatamas távolságok miatt lehetővé teszik, hogy mindenki végezhessen olyan szakot, ami érdekli, akkor is, ha az több száz/ ezer km-re van lakhelyétől.
Pozitívumként a rugalmasságot, és ennek kapcsán azt, hogy az oktatóknak a tanítás helyett több idejük jut a kutatásra, valamint az online tananyagokban rejlő interaktivitást említi. Természetesen azoknak, akiknek már fix munkájuk, családjuk van, és másként nem lenne lehetőségük továbbtanulni, tényleg nagyon optimális lehet egy online képzés.
Negatívumként megjelenik, hogy egyenlőre elég elterjedt, hogy az online tananyagok nem az interaktivitást használják ki, hanem felraknak néhány videót és szöveget a felületre, és pipa.
A statisztikák azt mutatják, hogy egyenlőre nem sikerül azt a színvonalat hozniuk, mint a hagyományos egyetemekre járó diákoknak.
Magyarországon egyenlőre elutasítják az online felsőoktatás lehetőségét, azzal érvelve, hogy a személyes kapcsolat elengedhetetlen.
Egy kizárólag online működő képzést nem nagyon tudok és nem is szeretnék elképzelni. A távolságok miatt tényleg vanna előnyei, és vannak olyan kurzusok, amelyeknél valóban mindegy, hogy az ember bemegy-e vagy nem, ha utána megtanulja a szakirodalmakat. De például egy Bánfalvy- óra lényegét esélytelen lenne átadni online, szerintem még úgy is nehezen, ha videón levetítenénk. A személyes interakció néha nagyon fontos, főleg az olyan óráknál, ahol a szemléletváltozás a lényeg, nem pedig a konkrét információk megjegyzése.
Mindenesetre érdemes ezen elgondolkozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése