Webináriumok

Én már nem is akarom tovább boncolgatni a webináriumunk kálváriáját, inkább a tegnapi óránkra reflektálnék ebben a bejegyzésben.
Érdekes volt számomra, hogy a többi csoport mennyire másként fogta meg a webináriumuk témáját. Mi legfőképpen a mini kutatásunkra és annak a megalapozására szolgáló elméleti háttére koncentráltunk az előadásunkban. Bár végül nem sikerült végig lejátszani az órán, mégis számomra egyértelmű volt a stílusbeli különbség. Valamint, elgondolkodtató volt számomra az is, hogy a hasonló témát feldolgozó csoportok különböző irányban indultak el és egészen más aspektusból közelítettek a fő topichoz. Ez megint visszacsatolás volt számomra a félév során az UDL-ről olvasott gondolatokhoz, mivel az UDL alapelvei is miről másról szólnának, mint arról, mennyire különbözőek vagyunk és mennyire különböző módon látjuk, érzékeljük és dolgozzuk fel a világunkat.
Mindegyik webinárium felkeltette az érdeklődésemet, de talán legjobban az akadálymentes tanterem megtervezése fogott meg. A mi csoportunk, talán a szakdolgozati munkálatok miatt is, de a hagyományos empirikus kutatások módszereit vette alapul, pedig akár mi is tervezhettünk volna, vagy még jobb ötlet, ha tanárokkal terveztettünk volna az univerzális tervezés elveinek megfelelő tantermet, óratervet, vagy szabadidős programtervet. 

amikor, minden kicsúszott a kezedből...

Eltervezel valamit. Egy feladat megoldását, ami hozzájárul egy fontos cél megvalósulásához. Átgondolod, mire lesz szükséged a megvalósításhoz. Rászánod az idődet és az energiádat a tervezésre. Többen is dolgoztok a feladaton. Nagy nehezen találtok alkalmat a valódi közös munkára, közös gondolkodásra, közös tervezésre. Végre összeáll a kép, mindenki egyet ért, minden rendelkezésre áll. Már csak a megvalósítás van hátra. Nagy levegő, és vágjunk bele! Próbáljuk. Nem sikerül. Próbáljuk újra. Nem jó. Próbáljuk másképp. Talán ez? Ez sem jó. Mivel próbáljuk még? Ötletek? Ez nem lesz így jó. Sürget az idő is. Nemsoká menni kell. Akkor talán ezt próbáljuk ki. Talán. Nem. Jó, akkor legyen ez, aztán majd lesz valahogy. Már nagyon elég. Már nagyon izgulunk. Már nagyon elkeseredtünk. Hol a hiba? Mi nem működik? Mért nem működik? Akkor most mi lesz? Felvétel indul. Izgulok. Remeg a hangom. Nem találom a szavakat. Biztos jó lesz ez így? Sietni is kell, bele kell férni az időbe. Nem tudom, értelmes-e egyáltalán, amit mondok. Sikerülhet. Stop. Ezzel megvagyunk, lássuk mi lesz belőle. E-mail. Nem lehet. Sokk. Mit csináljunk? Nem tudom. Segítség korlátozottan. Mindjárt hétfő. Akkor? Muszáj lesz ebben a formában megosztani. De nem ez volt a feladat. Akkor nem sikerült. Sajnálom.

Nem titok, és talán már ki is találtátok: nem sikerült megcsinálni a webináriumot. Legalábbis nem olyanra, mint azt terveztük, mint azt kellett volna. Van egy hanganyagunk és egy ppt-nk.

De mi mégis nagyon értjük, tényleg. És a végére talán meg is szerettük a témát. Szerettük volna bebizonyítani...

webinárium-csapó1 és soksok...

Összeültünk, hogy bevégezzük a projekt utolsó fázisát és elkészítsük a webináriumot. Készítettünk egy nagyon jó ppt, mivel úgy gondoltunk ez fog menni a videó alatt és mi ezekről a diákról fogunk beszélni (nem szerettünk volna mi látszani).

Bekerültek a részek, felosztva, hogy ki miről beszél:

• I. Egyetemes tervezés kialakulása - Dóri
• II. Mit jelent az egyetemes tervezés a tanulásban, agyterületek felelőssége, UDL alapelvei - Luca
• III. UDL és IKT párhuzama - Vera
• IV. Kutatás célja, módszere - Dóri
• V. Kérdőív (hipotézisek, eredmények) - Én

Gondoltuk már könnyű dolgunk lesz ezek után, és megnyitottuk a ustream oldalát, hogy ezen készítsünk el a webináriumot. Bejelentkezés könnyen ment facebook accounttal, így egyszerű elkészítésre számítottunk.
De egyszerűen sehol sem tudtuk beállítani, hogy ne minket vegyen közben a program hanem a ppt-ket.
Ott küszködtünk vele és az idő csak ment... így gondoltuk megpróbáljuk a google+ hangout-ot.
De ezzel a programmal sem sikerült összebarátkoznunk, nem sikerült úgy beállítanunk ahogy akartuk.
Így végső megoldásnak (mivel nem találtunk több időpontot, hogy mikor üljünk össze újra) felvettük a hangunkat a Luca gépén levő hangrögzítő programmal. Ez alá be fogjuk majd vágni a ppt-nk képeit print screen-el. Igen ez sokkal nagyobb munka, örülünk is neki nagyon, de nincsen más választásunk, ez a feladat... Így sem sikerült kaptam az infót Lucától, nem tudom mi lesz ezzel a feladattal..wááááh.

SDT - Sulinet Digitális Tudásbázis

A Sulinetet régóta ismerjük. Ez olyan mint a wikipedia, nem tudod mióta használod, de majdnem úgy érzed, mintha mindig is használtad volna. Természetesen, az előbbi feltételezés nem igaz, viszont annyiban érdekes elgondolkodni rajta, hogy a wikipedia és a hasonló portálok miért ívódnak bele ennyire mindennapjainkba. Remélem, hogy nem járok messze az igazságtól azzal, ha azt mondom, hogy egyszerűen azért, mert a tudásra a napjaink legnagyobb részében szükségünk van és lassan már bármiféle kérdés merül fel bennünk, nem környezetünkhöz fordulunk, hanem beütjük a google-ba. Mivel már olyan sorsdöntő dilemmákkal, mint a "Mit egyek ma ebédre?", is az internetes univerzumboz fodulunk, ezért nem csoda, ha például nem a nagyszüleinket kérjük, hogy elmeséljék történeteiket az 1956-os forradalomról, hanem megnézük egy videót a youtubon, elolvasunk egy szócikket a wikin vagy éppen végig nézünk egy fotógalériát a sulinet adatbázisában. Pedagógusokként persze, ezt kutya kötelességünk kihasználni és digitális ezsközeinkkel, muntiszenzoriálisan megkörnyékezni a diákjainkat.
Pár hete találtam egy régebbi cikket, majd észrevettem, hogy a Sulinet oldalát idén agusztustól alakították át. Nyílvánvalóan, az alap szolgáltatások, panelek nem változtak. A régi tartalmak megújított formában kerülnek újra publikálásra. Viszont a tananyagok mellett most már közösségi portálként is funkcionál az oldal. Itt is lehet csoportokat alakítani, üzeneteket küldeni a barátaidnak, vagy tartalmakat megosztani. A kezelő felület is a közösségi oldalak stílusában pompázik és esztétikailag is megállja a helyét. A profilakítás után máris keresgélhetünk a csoportok között, és egyből elénk kerül pédául egy CC-Creative Commons csoportajánlás. Nagyon tetszik, hogy a facebook-os like helyett itt tapolni lehet, ha tetszik valamelyik megosztott dokumentum, így igazából a tartalom megalkotójának szól az üzenet.
Véleményem szerint az oldal jól felhasználható olyan univerzálisan tervezett órákhoz, projektfeladatokhoz, ahol a pedagógus szeretné a diákokat  az interneten fellelhető biztonságos, ellenőrzött tartalmak segítségével a multiszenzoralitás jegyében oktatni.

Prezentáció bogozgatás

Így, hogy az órán nem voltam, azt hiszem hiányzott vagy egy-két magyarázat, vagy legalábbis közös fejtörés. A prezentáció érdekes, de nagyon sűrű, és néha számomra nem volt érthető.

Azt gondolom, hogy első sorban olya személyeknek szól, akiknek már van kapcsolata fogyatékos személyekkel, ellátó intézményekben dolgozóknak, családoknak. Ahhoz, hogy teljesen laikusoknak szóljon, szerintem túl tömör, és sokkal több emésztést kíván, minthogy az utcáról besétálva valakit ez meggyőzzön. Ezt a fajta hozzáállást az ember szerintem nem tudja egy óra alatt magáévá tenni, csak lassan, fokozatosan, ismerkedve a dologgal.

A miről szól, és mi a mögöttes üzenete közt nehezen tudok különbséget tenni, de ami anélkül lejött nekem, hogy visszanézném újra, az az a szemléletmódváltás volt, hogy túlféltéssel, és segíteni akarással, valamint azzal, hogy azt gondoljuk, hogy a értelmileg akadályozott embereknek végülis elég, ha mi foglalkozunk velük, fejlesztjük őket és "játszunk velük", tulajdonképpen bezárjuk őket egy olyan helyzetbe, amiből nem tudnak kijönni, és a társdalom számára tulajdonképpen legitimizáljuk, az elzártságukat, hiszen azzal, hogy úgy teszünk, ez így a helyén van. Így nem csoda, ha a társadalom úgy éli meg, hogy a fogyatékos személy a probléma, hiszen nem lép vele kapcsolatba, nem ismeri, csak annyit tud, hogy mindig gondozásra szorulnak, tehát terhet rónak a társadalom többi tagjára. A prezentáció a szociális kapcsolatok hiányára helyezi a hangsúlyt, amit nagyjából az összes probléma okozójának tart, s rámutat az internetes fórumok adta lehetőségekre, amelyek valamilyen szintet kiutat jelentehtnek a fogyatékos személyek zárt világából, egyrészt, mert számukra is lehetővé válik, hogy kommunikáljanak a "külvilággal", és tájékozódjanak, másrészt, mert sokkal könnyebb a világ számára megmutatni valamit a fogyatékosság jelenségéből, problémáiból, jobban terjednek ezek az információk, és ez lehetőséget ad arra, hogy a társadalom az új ismeretek, benyomások által érzékenyebbé váljon a témára.

A "finding guilty of crime against society/ having an intellectual disability" párhuzamba állítása szerintem elég hatásos, és elgondolkozta, mert ahhoz, hogy az ember összerakja, hogy mit is akarnak ezzel kifejezni, kénytelen ténylegesen elgondolkodni a tartalmon.

Tetszik az orvosi és a szociális modellek vizuális megjelenítése, mert sokkal kézzelfoghatóbb, és érthetőbb, mint amikor mindez csak leírva van. Tényleg rámutat arra, hogy mutogathatunk a fogyatékos emberekre, mint problémák, de ezen nem lehet változtatni, míg azoknak az akadályoknak a nagy részét, amelyekkel ők szembetalálják magukat, át lehetne hidalni, ez pedig a társadalmon múlik, rajtunk, akik azt hisszük könnyebb rájuk mutogatni. Itt szerintem érthetőbb lett volna a social services---- social change dia, ha csak a rajzok után következik, így egy kicsit lóg a levegőben.

A Hupikékes diát remélem valaki értelmezi, mert arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit keres ott... 

Prezentáció - részlet.

Az előző postokban Keenan Wellar egy megosztott prezentációjával kapcsolatban osztották meg véleményüket, amelyekkel én is abszolút egyetértek. Számomra is néhol nehezen értelmezhető logikai ugrások vannak a diasorban, borzasztóan zsúfolt és nem teljesen egységes. A mellette megtartott előadás valószínűleg felülírta volna ezeket az érzéseket, de így csak néhány elemét tudtam véleményem szerint jól értelmezni. Az egyik az a dia, amiről ez a postom szól.

A prezentációnak az a része, amelyből ezt a képet kiemeltem, arra próbál reflektálni, hogy az önkéntes szervezetek, de gyakran az önkéntesek munkája is küzdelmes. Ha a mindennapok emberét megkérdezzük az önkéntes munka jelentőségéről, szerintem nagy százalékban olyan válaszokat kapnánk, amelyek elismerik, támogatják az ilyen jellegű kezdeményezéseket. Ennek ellenére, amikor mondjuk a szervezetek támogatásáról van szó, sokak számára már mégsem olyan fontos az önkénteskedés. Ahogy a dián is látszik, az attitűdök valamiért ellene vannak az ilyen szervezetekhez, a pénzhajhász élet- és gondolkodásmód már sokkal mélyebb gyökereket vert az emberekben. Azt gondolom az előadó ezen a dián arra próbál rávilágítani, hogy bizonyos körökben az internet használattal kapcsolatban még sok negatív attitűd él, amelyeken változtatni egy komoly fellépéssel lehet. Például bebizonyítani, hogy az interneten nem csak lógni lehet, hanem az információk megfelelő szűrésével olyan közösségekhez, csoportokhoz kapcsolódni, amelyekkel társadalmi nehézségek megoldásán lehet együtt gondolkodni. A "sok rossz dolog van az interneten" hozzáállást szerintem ideje lenne mellőzni, és támogatni kellene a "keress jól!"/"használd okosan!" jellegű elképzeléseket.

Slideshare prezentáció

Az e heti óránkon feladatunk volt csoportosan egy prezentáció megtekintése mely a slideshare oldalon volt közzétéve. Ebben a blogbejegyzésben kicsit bemutatnám illetve reflektálni szeretnék erre az előadásra.

Nos, hogy mindenki megtekinthesse ezt a prezentációt mielőtt olvasná soraimat, ezért innen elérhető.

Kinek szól?

Úgy gondolom, hogy az előadás célközönsége akár az egész populáció, népesség. Mivel szerintem, a konferencia ahol előadták nem csak szakembereknek volt meghirdetve.

Magáról a prezentáció külalakjáról:

Miután elolvastuk az órán az első gondolatunk az volt, hogy rendkívül hatásvadász az előadás, és a rengeteg kép miatt így önállóan nehéz követni az egymás után következő gondolatokat. De ebből következtethetünk tehát arra, hogy egy konferenciára készült az anyag nem pedig önálló felhasználásra.

Miről szól?

Az előadás a média és az önkéntesség párhuzamba állításával kezdődik. Majd megjelenik az értelmi fogyatékosság mint egyik fő téma.

Úgy gondolom, hogy az előadás fő kulcspontja a következő gondolat:

• a szociális szervezetek hatékonysága, munkája által TUD megvalósulni társadalmi változás az érintett rétegben (értelmi fogyatékosság).

Bemutatja az orvosi, majd a szociális ellátórendszer modelljét. (látványos ábrákkal)

Számomra pozitívum:

• felhívó stílus (viszont szerintem kicsit sok)
• vannak jó képek, ábrák,
• frappáns megfogalmazások.

Számomra negatívum:

• túl rámenős, rábeszélős stílus,
• elriasztó példa (Down abortusz arány - és, hogy kerül az oda?),
• mi a kapcsolata az adott helyen a képeknek és a szövegeknek,
• nem érzem az összefüggést minden esetben az egymást követő slide-ok, gondolatok között,
• ugrál a témák között.

Azt hiszem, all in all ha véleményt kell mondanom nem teljesen tetszik a prezentáció, viszont szívesen meghallgattam volna az előadását, és akkor úgy gondolom akár meg is győzött volna az előadó (feltételezem kissé vicces stílusában.)