Ennyi most

A szorgalmi időszaknak gyakorlatilag vége. Ami azt is jelenti, hogy a tárgy, amely keretében ezt a blogot indítottuk, hétfőn lezárásra került egy közös értékeléssel. Így tehát a blogunk posztjainak száma az elkövetkezendő időkben valószínűleg drasztikusan csökkenni fog.

Azt hiszem, az olvasóközönség sok érdekes bejegyzést olvashatott. Mindig igyekeztünk a konkrét tények mellett olyan terülteit is bemutatni a témának, ami különösen izgalmas.

Őszinte leszek, számomra talán ez volt a legnehezebb feladat a félév során. Nem azért, mert nem érdekel a téma, vagy nincsenek ötleteim, inkább arról lehet szó, hogy borzasztó nehéz nekem egy ilyen közegben működnöm. A posztjaimat hosszú órák alatt készítettem, folyton átfogalmaztam. Egyrészt ez a mi blogunk, jogunk van arról írni, ami minket érdekel, úgy, ahogy jónak látjuk. Azonban bennem ez a szemlélet nem tudott érvényesülni, folyamatosan arra gondoltam, hogy vajon ki az, akinek írom a bejegyzést, ki fogja elolvasni, egyáltalán elolvassa-e valaki? Őrült nehéz most is. Azt hiszem nem sikerült megbarátkoznom a bloggal.

Maradok a kommunikáció privátabb formáinál. :)

Online felsőoktatás pro- kontra

Véletlenül bukkantam erre az elég érdekes cikkre az online egyetemi képzések terjedéséről, ami azt gondolom, hogy a webinárium és az online tananyagtervezés kapcsán témába vág. http://index.hu/tech/2012/12/08/egyetemen_alsogatyaban_a_monitor_elott/

A cikk arról számol be, hogy az USA-ban erőteljesen terjednek az online egyetemi kurzusok, amik a hatamas távolságok miatt lehetővé teszik, hogy mindenki végezhessen olyan szakot, ami érdekli, akkor is, ha az több száz/ ezer km-re van lakhelyétől.

Pozitívumként a rugalmasságot, és ennek kapcsán azt, hogy az oktatóknak a tanítás helyett több idejük jut a kutatásra, valamint az online tananyagokban rejlő interaktivitást említi. Természetesen azoknak, akiknek már fix munkájuk, családjuk van, és másként nem lenne lehetőségük továbbtanulni, tényleg nagyon optimális lehet egy online képzés.

Negatívumként megjelenik, hogy egyenlőre elég elterjedt, hogy az online tananyagok nem az interaktivitást használják ki, hanem felraknak néhány videót és szöveget a felületre, és pipa.
A statisztikák azt mutatják, hogy egyenlőre nem sikerül azt a színvonalat hozniuk, mint a hagyományos egyetemekre járó diákoknak.

Magyarországon egyenlőre elutasítják az online felsőoktatás lehetőségét, azzal érvelve, hogy a személyes kapcsolat elengedhetetlen.

Egy kizárólag online működő képzést nem nagyon tudok és nem is szeretnék elképzelni. A távolságok miatt tényleg vanna előnyei, és vannak olyan kurzusok, amelyeknél valóban mindegy, hogy az ember bemegy-e vagy nem, ha utána megtanulja a szakirodalmakat. De például egy Bánfalvy- óra lényegét esélytelen lenne átadni online, szerintem még úgy is nehezen, ha videón levetítenénk. A személyes interakció néha nagyon fontos, főleg az olyan óráknál, ahol a szemléletváltozás a lényeg, nem pedig a konkrét információk megjegyzése.

Mindenesetre érdemes ezen elgondolkozni.

a többi munkáról

Még nem szóltam a többi csoport webináriumáról. 

A múlt órán megnéztük az összes végterméket, amit a csoportok alkottak. Volt két csoport akik az akadálymentesítés témáját, és két csoport (az egyik a mi csoportunk) akik az univerzális tervezés témáját dolgoztuk fel. 

Fontosnak tartom leírni, ami nagyon tetszett, hogy minden csoport másfelől közelítette meg a maga feladatát, így az azonos csoportok is teljesen más és más tartalmakban elkészített munkákkal rukkoltak elő. Látszik, hogy mindannyian mások vagyunk, máshogy gondolkodunk és másként ragaduk meg a számunkra fontos lényegeket. Nekem tetszett az összes munka, érdekesek voltak, és biztosan állíthatom az összesben volt számomra új, hasznos információ. Úgy érzem, hogy az összes csoport sokat foglalkozott, dolgozott a saját témájával.

Végül sajnálom, hogy nekünk 2 részből áll össze a "webinárium", viszont én és az egész csoport büszkék vagyunk arra amit prezentáltunk.

A holnapi óránkon, minden lezárásra kerül. 

Egyénileg is értékeljük a munkáinkat. 

Várom.

Webináriumok

A webináriumokra szeretnék én is reflektálni.

A többiek már írták, hogy tényleg rengeteget küzdöttünk vele, és annak ellenére, hogy Angelika még leírásos printscreenekkel is megpróbált minket kisegíteni, valamiért nem sikerült.

Ami az óráról a tapasztalat volt számomra, hogy azért ez a google hangout nem hiszem, hogy a legjobb program, legalábbis kéne, hogy legyen valami ennél alkalmasabb is. A másik két csoportnak, akiknek sikerült megcsinálniuk a webináriumot, szerintem érdekes témái voltak, de nehezen volt érthető és látható a felvételel, és ez nem rajtuk múlott, hanem azt hiszem, hogy a programon. Bár ők legalább eljutottak a produktumig, már ez is valami!

Mindenesetre mostmár kíváncsi vagyok, hogy van-e a google hangoutnál kevésbé körülményes, és job minőségű program egy webinárium elkészítéséhez. Kíváncsi lennék, hogy a másik négy csoportnak, akik nem a mi óránkra járnak, hogyan sikerült megvalósítani a feladatot, mert azért gondolom mégiscsak van ennek valami módja....

ET Magyarországon

Azon kezdtem gondolkodni, hogy Magyarországon miért lehet csak keveset  hallani a UDL-ről, de egyáltalán az egyetemes tervezésről. Egy szabadon választható kurzusom kapcsán azonban némi reményt látok arra, hogy ez a tervezési elv egyre jobban elterjedjen, és talán hamarosan a pedagógiában is kibontakozzon.

Európai Uniós pályázatokról elég sokat lehet hallani, de azt gondolom, kevesen vagyunk, akik valóban értjük, hogy mit is takar ez tulajdonképpen, mi az a csomó betűszó, mit jelentenek a számok. Az EU-nak nagyon sok fontos célja van, amelyekhez különböző megvalósítási tervek készülnek. Ezekhez kapcsolódnak a különböző típusú pályázatok. A pályázatoknak az a köre, amely talán minket, gyógypedagógusokat a leginkább érinthet, az a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP, ugye így már ismerős :) ). 2007-ben, amikor a mostani pályázati ciklus elkezdődött az FSZK (Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft.) egy ilyen TÁMOP pályázaton nyert sok millió forintot.A projekt A fizikai és info-kommunikációs akadálymentesítés szakmai háterének kialakítása címet viselte/viseli. Ez a projekt tulajdonképpen egy képzésfejlesztési munka volt, a projekt végére 64 (!!!) új felsőoktatási és felnőttképzési képzési programot alakítottak ki. Ezek négy fő téma köré csoportosultak: egyetemes és akadálymentes tervezés, egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása, jelnyelvi képzések és továbbképzések, speciális képzési programok. Az egyetemes és akadálymentes tervezés témacsoport elsősorban az az épített környezet alakításában résztvevő szakemberek számára dolgozott ki képzéseket. Így az építészek, belsőépítészek, grafikusok, formatervezők, járműtervezők, út- és vasúttervező mérnökök, kertészmérnökök felsőoktatási és továbbképzési tananyagainak körének szélesítéséhez járult hozzá ez a témakör. A képzők képzése egy 60 órás oktatási csomag keretében valósult meg 2010 őszén. Sajnos alacsony résztvevői számmal zárult ez a képzés, azonban remélhetőleg érdeklődő és az újítás iránt fogékony képzőkké váltak.

Azt gondolom, ez a projekt nagyban hozzájárul ahhoz, hogy itthon is egyre nagyobb teret nyerhessen első körben az egyetemes tervezés, majd az UDL is.

A munka

Elsőre ijesztő volt a sok-sok részfeladat, amit a kurzus teljesítése megkívánt. Most már szinte magam mögött van az összes kivéve a blogbejegyzéseket.

Értékelném hát a munkánkat a félév során, mind a saját részemről, mind pedig csoportszinten.

Személy szerint, jól éreztem magam a csoportban. Volt feladat, amihez többet, volt, amihez kevesebbet járultam hozzá. Úgy gondolom, hogy mindig megfelelően kiegészítettük egymás munkáját.

Ha az egyéni feladatokra gondolok, akkor  a blogbejegyzést említeném. Az elejétől kezdve idegennek éreztem magamtól, hogy minden héten blogoljak valamiről, mivel valljuk be voltak üres járatok a projekttel kapcsolatban. Többször eléggé erőltetnem kellett magam, hogy írjak. Ez a hozzáállás talán kicsit oldódott így a végére, de nem teljes mértékben. Nem szerettem ezt a feladatot.

Úgy vélem jól összehoztunk közös erővel minden ’kis apróságot’. Minden feladatot teljesítettünk, a közös munkát sikeresnek ítélem meg, jól működött a kooperáció. Többször összejöttünk ha megkívánta a projekt, volt, hogy IKT eszközön keresztül tartottuk a kapcsolatot.

Tanultam a projekt témánkból, mivel azelőtt sosem hallottam én sem magáról az összefogó elvről az Univerzális tervezésről. Jó dolog, hogy a sok ismeretes alapelvet és feltételt melyet az univerzális tervezés megkövetel, ez alá a főfogalom alá tudom sorakoztatni.

Gondolattérkép elkészítése azért volt kicsit nehéz, mert még nem volt túl sok ismeretünk a témában.

A brossúra szerintem jó lett, akár használható is lenne, úgy gondolom. 

A webináriumról meg már nem írnék több szót. Esetleg annyit, hogy elégedett vagyok a hanganyaggal és a ppt-vel így külön-külön. 

Értékelés

Persze, semmi sem lehet tökéletes, a közös munka is kicsit akadozva indult, de mindig volt egy csapattag, aki lelkesedett az adott részfeladatért és vitte magával a többieket. A félév elején a gondolattérkép közben még csak találgattuk, hogy miről is fog szólni ez az egész. Nem volt túl sok információnk az univerzális tervezésről, és rájöttünk, hogy ez nem lesz egyszerű. Egy-két hét után sikerült összehangolódnunk és sikeresen vettük az akadályokat. Elkészítettünk többek között egy brossúrát, ami a közös munkánk egyik legjobb gyümölcse lett. Én személy szerint, annak az elkészítését élveztem a legjobban. Továbbá a projektünk legérdekesebb eredménye a kérdőívben szereplő metafora kérdésre adott válaszok elemzése volt. Bár néha voltak kevésbé ötletgazdag napjaink, én úgy vélem, hogy a blogunk is szépen alakult és elég sok emlékezetes post született a félév során. Én a blogírásban éreztem magamon némi változást, az elején kissé megfoghatatlannak indult ez számomra és nem tudtam megfelelően kötni a postokat a mindennapi eseményekhez, végül a filozófikus stílusból egészen hétköznapi naplóbejegyzések lettek. Bár azt írtam az előbb, hogy sikeresen vettük az akadályokat, mégis volt egy, amibe ha bele nem is tört a bicskánk, de lepattant a hegye, ez pedig a webinárium volt. Több órás munkával csak a hangot sikerült rögzítenünk és a ppt-t manuálisan keleltt vezérelnünk a bemutatáskor. Úgy ítélem meg, hogy ezt a részfeladatot is szépen teljesítettük, amit elterveztünk, azt mind sikerült beletennünk az előadásba, valamint a végén nem vett el a prezentáció értékéből az sem, hogy nem sikerült a hangot a képpel együtt rögzítenünk, habár ez picit megnehezíti az anyag többiekkel való online megosztását.
Összességében elégedett vagyok a munkánkkal, amit a szeminárium keretein belül elkészített projektünk során nyújtottunk.

Webináriumok

Én már nem is akarom tovább boncolgatni a webináriumunk kálváriáját, inkább a tegnapi óránkra reflektálnék ebben a bejegyzésben.
Érdekes volt számomra, hogy a többi csoport mennyire másként fogta meg a webináriumuk témáját. Mi legfőképpen a mini kutatásunkra és annak a megalapozására szolgáló elméleti háttére koncentráltunk az előadásunkban. Bár végül nem sikerült végig lejátszani az órán, mégis számomra egyértelmű volt a stílusbeli különbség. Valamint, elgondolkodtató volt számomra az is, hogy a hasonló témát feldolgozó csoportok különböző irányban indultak el és egészen más aspektusból közelítettek a fő topichoz. Ez megint visszacsatolás volt számomra a félév során az UDL-ről olvasott gondolatokhoz, mivel az UDL alapelvei is miről másról szólnának, mint arról, mennyire különbözőek vagyunk és mennyire különböző módon látjuk, érzékeljük és dolgozzuk fel a világunkat.
Mindegyik webinárium felkeltette az érdeklődésemet, de talán legjobban az akadálymentes tanterem megtervezése fogott meg. A mi csoportunk, talán a szakdolgozati munkálatok miatt is, de a hagyományos empirikus kutatások módszereit vette alapul, pedig akár mi is tervezhettünk volna, vagy még jobb ötlet, ha tanárokkal terveztettünk volna az univerzális tervezés elveinek megfelelő tantermet, óratervet, vagy szabadidős programtervet. 

amikor, minden kicsúszott a kezedből...

Eltervezel valamit. Egy feladat megoldását, ami hozzájárul egy fontos cél megvalósulásához. Átgondolod, mire lesz szükséged a megvalósításhoz. Rászánod az idődet és az energiádat a tervezésre. Többen is dolgoztok a feladaton. Nagy nehezen találtok alkalmat a valódi közös munkára, közös gondolkodásra, közös tervezésre. Végre összeáll a kép, mindenki egyet ért, minden rendelkezésre áll. Már csak a megvalósítás van hátra. Nagy levegő, és vágjunk bele! Próbáljuk. Nem sikerül. Próbáljuk újra. Nem jó. Próbáljuk másképp. Talán ez? Ez sem jó. Mivel próbáljuk még? Ötletek? Ez nem lesz így jó. Sürget az idő is. Nemsoká menni kell. Akkor talán ezt próbáljuk ki. Talán. Nem. Jó, akkor legyen ez, aztán majd lesz valahogy. Már nagyon elég. Már nagyon izgulunk. Már nagyon elkeseredtünk. Hol a hiba? Mi nem működik? Mért nem működik? Akkor most mi lesz? Felvétel indul. Izgulok. Remeg a hangom. Nem találom a szavakat. Biztos jó lesz ez így? Sietni is kell, bele kell férni az időbe. Nem tudom, értelmes-e egyáltalán, amit mondok. Sikerülhet. Stop. Ezzel megvagyunk, lássuk mi lesz belőle. E-mail. Nem lehet. Sokk. Mit csináljunk? Nem tudom. Segítség korlátozottan. Mindjárt hétfő. Akkor? Muszáj lesz ebben a formában megosztani. De nem ez volt a feladat. Akkor nem sikerült. Sajnálom.

Nem titok, és talán már ki is találtátok: nem sikerült megcsinálni a webináriumot. Legalábbis nem olyanra, mint azt terveztük, mint azt kellett volna. Van egy hanganyagunk és egy ppt-nk.

De mi mégis nagyon értjük, tényleg. És a végére talán meg is szerettük a témát. Szerettük volna bebizonyítani...