Információt adunk, veszünk, igénylünk, követelünk minden másodpercben, életünk minden egyes területén. Lassan olyan alapvető esszenciális tápértéke lesz, amit ugyanúgy kellene számolnunk, mint a kalóriákat. Ugyanúgy igaz itt is a szabály: a túl sok, de a túl kevés sem jó. Persze, a mennyiség mellett, még érdemes azt is megválogatnunk, hogy milyen típusú, minőségű és összetételű táplálékból állítjuk össze étrendünket. A mai kor gyermekei, a digitális bennszülöttek társadalma alapvetőnek tartja azt, hogy a reggeli kávé mellé a facebookon likeol egy fotót vagy bökdösi meg a friendjeit, az interneten olvassa a filmes kritikákat, és néz meg négy poén videót, míg fogat mos. Az információ ugyanúgy tartozékunkká vált, mint mondjuk a cipőnk, ami nélkül már nehezen definiálnánk magunkat "normális" embernek.
Nem hiszem, hogy sokat kell várnunk arra, hogy a Norbi Update mellé megérkezzen az a program, amivel az információs túlsúlyt kezelhetjük majd. Info Update? A híreket pontértékekben mérjük majd, szakemberek határozzák meg a maximálisan fogyasztható napi bevitelt, a személyre szabott ingerszükségleteinknek megfelelően. Lakásokban külön helységeket kell majd kialakítanunk arra, hogy elzárkózhassunk a kéretlenül is agyunkat bombázó ingerektől, ahol kötelezően kell majd naponta csendes pihenőre vonulnunk.
A megelőzés magától érthetődően jobb, mint a tünetkezelés. Tanulnunk és tanítanunk kell, hogyan fogyasszunk nekünk megfelelő táplálékot. A cigaretta, a csokoládé vagy bármilyen más, társadalmilag elfogadott, addiktív szerek, amiknek a negatív hatásai csak késleltetve jelennek meg, így ezeket nem érezzük akkora fenyegetésnek egészségünk számára, vagy egyszerűen elhanyagolhatónak találjuk, pontosan mintázzák a töménytelen információ utáni vágyunkat. Eszünk, emésztünk és nem feltétlen gondolunk arra, hogy mi történik belül, a szervezetünkben. Az a tény, hogy talán túlontúl egyszerű hozzájutnunk a bennünket körülvevő információhálóhoz, hogy nem tanulunk meg várni és szelektálni, valószínűleg sok hátulütőt tartogat még a számunkra. Most azt gondoljuk, hogy gyerekjáték a hálón való egyensúlyozás. Csak egyszer nehogy azon kapjuk magunkat, hogy úgy lefelé lógunk gúzsba kötve, mint légy a pókhálón.
A megelőzés magától érthetődően jobb, mint a tünetkezelés. Tanulnunk és tanítanunk kell, hogyan fogyasszunk nekünk megfelelő táplálékot. A cigaretta, a csokoládé vagy bármilyen más, társadalmilag elfogadott, addiktív szerek, amiknek a negatív hatásai csak késleltetve jelennek meg, így ezeket nem érezzük akkora fenyegetésnek egészségünk számára, vagy egyszerűen elhanyagolhatónak találjuk, pontosan mintázzák a töménytelen információ utáni vágyunkat. Eszünk, emésztünk és nem feltétlen gondolunk arra, hogy mi történik belül, a szervezetünkben. Az a tény, hogy talán túlontúl egyszerű hozzájutnunk a bennünket körülvevő információhálóhoz, hogy nem tanulunk meg várni és szelektálni, valószínűleg sok hátulütőt tartogat még a számunkra. Most azt gondoljuk, hogy gyerekjáték a hálón való egyensúlyozás. Csak egyszer nehogy azon kapjuk magunkat, hogy úgy lefelé lógunk gúzsba kötve, mint légy a pókhálón.
Nagyon érdekes felvetés, kíváncsi vagyok, mit gondolnak a többiek, lehet kommentelni :)
VálaszTörlésAz elárasztó információhoz azt tudnám hozzáfűzni, hogy éppen most csuktam be a 17 internetes ablakot, amik közt folyamatosan ugráltam az elmúlt legalább két órában. Szerintem az, hogy ennyire gyorsan tudunk információhoz jutni, tényleg teljesen átalakítja az emberek gondolkozását, mert annak a fonákja, hogy egyszerre több dologra is tudunk koncentrálni, szerintem az, hogy szinte egyáltalán nem tudunk csak egy dologra odafigyeni. Valami ilyesmi lehet a figyelemzavar, amikor nem tudod kiszűrni a releváns infot, hanem rádzúdul minden, nekünk egyszerre pörög az email, a facebook, a youtube, az internetes vonatjegyvásárlás, az est.hu, az online akkordok, ösztöndíjak, blogok és a többi, és nem tudunk egyre figyelni, hanem kattogunk ide és oda. Sok a jóból. Úgyhogy most kikapcsolom a gépet.
VálaszTörlésIgen...és változik a figyelem minősége? Milyennek tűnik?
VálaszTörlésIgen nem tud az ember sok dologra ugyanolyan intenzíven odafigyelni, mint egyre. Ugrál ide-oda, de nem mélyed el semmiben elég mélyen, csak megkapargatja a felszínt. Jobb lenne 2 cikket végigolvasni, mint 23-nak minden 8. sorát, és hozzá 3 youtube videot hallgatni a háttérben, mert a sok információ közt elvész a lényeg, és csak foszlányok maradnak.
VálaszTörlésÉn azt veszem észre, hogy mikor bekapcsolom a gépemet hirtelen tudom, hogy miket szeretnék megnézni, minek szeretnék utánaolvasni. Aztán megnyitom a böngészőm ahol megjelenik az utoljára használt oldalak zöme (beállítás miatt) és hirtelen elveszek az éter rengetegében, és koncentrálnom kell eléggé arra, hogy visszazökkenjek arra az útra, ami akkor volt a fejemben mielőtt bekapcsoltam volna a gépet. Aztán újra felmerül valami új oldal amit átböngészek és végül lehet, hogy teljesen más oldalakon kötök ki mint terveztem. Az információk akaratlanul kicsit megtámadnak minket és mi hagyjuk :).
VálaszTörlésez ide illik :) http://blog.ollejanos.hu/2012/08/05/informacios-etrend/
VálaszTörlés